Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Harmadik könyv. 1832-1845
151 aggodalom nélkül hasonlították össze az anglikánizmus jelen helyzetét, a világi hatalom uralma alatt álló'egyházuknak erőtlen, dermedt állapotát, az életrevaló, független s életerős római egyházzal. Ezen tanúit s a jövő miatt türelmetlenkedő fiatalsághoz Francziaországból oly hangulatok, oly példák híre jutott el, melyek szellemének természetes forrongását a túlságig föl- hevíték. A királyság visszaállításával valóban mily reményteljes nap virradt föl Francziaországra ! Fényes szellemek, nagy lelkek, a lángelme különféle alakjai tűntek föl minden oldalról, mint a hogyan tavaszszal a fák s virágok fakadoznak. A keresztény szabadság és szeretet mily hatalmas megnyilatkozásai, mily merész vállalkozások, mekkora lelkesedés ! Vagy nem egy új aranykor vette-e kezdetét Chateaubriand-nal, Famennais- vel, Famartine-nel, Ampére-rel, hogy Ozananban, Montalem- bert-ben és Lacordaire-ban folytatását nyerje? E nemes mozgalomhoz eddig csupán Keble János maga csatlakozott. A természet színpompája őt az ég felé vonzotta. «A színezés maga földies lehetett, de a fénye bizonyára mennyei eredetű volt» : «The colouring may be of this earth ; * The lustre comes of heavenly birth.» Neve szájról-szájra járt. Mindenki csakhamar megtudta, hogy az oxfordi hírneves tanár, ki ép oly szerény mint jámbor, a huxley-i falusi plébániát gondozta, s hogy az egyetemen hetenként csak kétszer tett kötelességszerű látogatást, míg idejének többi részét hívei között töltötte. A tisztelők egy csoportja sorakozott ezen férfiú körűi, a ki kerülte a feltűnést és új Jeremiásként siratta magányában az anglikán egyháznak, melynek szolgája volt, szánalmas állapotát. 1833. Julius-14-énél tovább nem tudta lelkének túláradó méltatlankodását magába fojtani. Egy ünnepi beszédében, melyet az oxfordi egyetem jelenlétében tartott, fájdalommal * Christian Year: Second Sunday after Trinity.
