Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Harmadik könyv. 1832-1845
152 jelezte a veszélyt, mely az egyházat s a lelkeket fenyegette, s a tényleges állapotot nemzeti hithagyásnak, the National Apostasy bélyegezte. Hallgatóságát magával ragadta. Egyedül Keble engedhetett meg magának ilyen merész beszédet. Erkölcsi lényének értéke minden vitán fölülállott, jámborsága oly őszinte s meggyőződése oly szilárd, jóindulata oly általános, szerénysége oly ismeretes volt. Ez a vészkiáltás egy tiszta, csaknem mennyei lélekből tört elő, mely az emberek közé tévedt. A hivatalos felsőbbség megijedt s félénken tiltakozott ellene.* Mindamellett Keble sem gyűlölettel, sem kegyvesztéssel nem találkozott. Az egyetemi ifjúság, mely természetszerűen nemesen gondolkodik, tetszéssel fogadta Keble szavait. 5. Newman épen jókor érkezett meg, hogy hallja Keblének az egyetemi szószéken tartott eme szónoklatát, melynél merészebbet anglikán ember még soha el sem képzelhetett. Égi világosságnak s harczi riadónak tűnt föl előtte ez a beszéd. Ezen a napon vette kezdetét a vallási mozgalom. Newman lelke megindulva, meglepetve, kielégülve remegett örömében ezen beszéd hallatára. A komoly Keble tehát úgy gondolkodott, mint ő s mint Froude. Nézetei ettől fogva dogmák lettek. Az az új jövő, melyet előre látott s melynek képe több hónap óta mosolygott képzeletére, ebben az órában vette kezdetét. A küzdelem pillanata elérkezett; végre tehát nyíltan szembeszállhatott azon hamis liberalizmussal, melynek terjedése sértette vallásos érzületét és megalázta értelmét. Érezte magában azt, a mit igen találóan túláradó tetterőnek nevezett; «azt az energiát sohasem éreztem magamban Sicziliából való visszatértem előtt».** Egyedül nem víhatta meg a csatát. A közös eszme csakhamar társakat szerzett * Gurney bíró, kit socinianistának tartottak, KEBLE-nek néhány eszméjét kedve szerint valónak találta. Megelégedett azonban azzal, hogy a viczekanczellárhoz gúnyos hangon így szólt : «Ime, egy kiilöncznek a beszéde, mely épen kapóra jött !» ** Apologia, part. IV.
