Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Második könyv. 1799-1832
110 sem akkor, midőn egyházi hivatalába belépett, ily kételyei nem voltak, hanem a ki csak ezen tények után kezd részint a liturgia, részint a hitczikkelyek dolgában kételkedni. Ez már egészen más. Az ország törvényei szerint a pap nem képes önmagát megfosztani azon jellegtől, melylyel a fölszentelés által fölruház- tatott. Az államban nem vállalhatna semmiféle oly hivatalt, mely a papi jelleggel összhangzásban nem volna. Ennélfogva valamely állásról lemondani a nélkül, hogy az ember azon jelleget is letehetné, melynél fogva azon állást bírja, egészen más dolog, mint azt a jelleget fölvenni. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a papnak nagy családja is lehet, melynek sorsa teljesen valamely javadalom jövedelmétől függ, és hogy e javadalomról lemondani annyit jelentene, mint a családot végső nyomorba dönteni. Más részről nem hiszem, hogy valamely papnak hasonló esetben szabadságában álljon saját tanát tenni annak helyébe, a melynek hirdetésére nyert küldetést. Ily eljárással egyenes ellentétbe jutna egyházunk czikkelyeivel s önmaga idézné elő hivatalától való megfosztását, a mit teljes mértékben meg is érdemelne. Ez valóban nem volna egyéb, mint egy ünnepélyes szerződés megsértése s azon föltétel egyenes megszegése, mely őt hivatala birtokába juttatta. De nincs-e középút a liturgia és a czikkelyek nyílt megtámadása és bizonyos pontokra vonatkozó kételyek táplálása között, melyeket a pap bizalmasan közölhet barátjával azon reményben, hogy kételyei el fognak oszlani? Minden bizonynyal igen. Ha időközben nem is képes a szószékről oly tanokat hirdetni, melyekhez kételyei fűződnek, mégis gondosan fog őrizkedni az ellenkező tanok hirdetésétől. Ám ha nem csalódom, így áll a te ügyed. Szerencsésnek érezném magamat, ha eloszlathatnám a lelkedre nehezedő kételyeket.» Spencer fölszólíttatva, hogy nehézségeit tüzetesebben kör- vonalozza, ezt a legnagyobb őszinteséggel tette meg. A püspöknek ingatag és kibúvókkal bővelkedő felelete, mely a nehézségek mellett csak elsurrant a nélkül, hogy azokat eloszlatta volna, nem elégítette ki Spencer lelkét. Igaz, hogy e vitatkozások folyamán puritánizmusa kissé megszelídült, de aggályai nem csillapodtak le. Azonban talán már szoknunk is
