Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Második könyv. 1799-1832
Ill kellett volna egy ismeretlen hangról, mely időközönként titokteljes módon sűrű felhőkbe burkolá értelmét, de csak azért, hogy abban gyakran az égi világosság valódi villámait czikkáz- tassa. Mily titkos Gondviselés nyilatkoztatta ki valaki előtt, a kit Spencer sohasem látott, lelkének állapotát, vallásos kételyeinek természetét, lelki aggodalmait? Mily jó angyal sugalhatta ez ismeretlennek azt a gondolatot, hogy Spencer megtérítésén fáradozzék? Ki adta tollába azon érveket, melyek minden titkos ellenvetését megfejtették ? 7. 1827. november 23-án Spencer egy névtelen levelet kapott, mely a francziaországi Lille város postabélyegét viselte. Miután az író az egyház és egy jól rendezett királyság között vont párhuzamban az egyházi tan és fegyelem több pontját vizsgálat tárgyává tette, elmondja azon okokat, melyek őt nevének elhallgatására bírták. A levél általános hangja, bár protestáns volt, elég határozott közeledést árult el a katholi- czizmus felé. Levelezés keletkezett Spencer és ez ismeretlen barát között. Ennek gyöngéd sürgetésére végre tanulmányozni kezdi a katholiczizmust, s nemsokára belátja, hogy bizony nem olyan könnyű dolog alapos érvekkel bebizonyítani, hogy a katholikus egyház nem egyéb a tévedések melegágyánál. A lille-i ismeretlen egy levélsorozatban kimutatta, hogy Spencer sohasem tanulmányozta eleddigazangol reform alapelveit; hogy a katholiczizmus ellen támasztott ellenvetései másoktól átvett előítéleteiből s nem saját vizsgálódásaiból származnak. György, ki eleinte azt remélte, hogy térítőjét megtéríti, nem gondolt már többé arra, hogy levelezőjét a protestáns egyházban való megmaradásra bírja. Azt ajánlotta neki, hogy közösen folytassák kutatásaikat, ha nem vonakodik nevét elárulni és kész egy ideig várni, mielőtt együtt felvennék a katholikus vallást. Spencer ez utolsó levele felelet nélkül maradt. A lille-i ismeretlen mélységes hallgatásba merült. Spencer lelkét ép oly tapintattal, mint tudással avatta be az igaz hitbe. György végtelenül sajnálta eltűnését s örök hálára érezte magát lekötelezve. E levelek megérdemelnék, hogy teljes egészükben idézzük azokat. Egy pár részlet a katholikusokra nézve bizonyára nem lesz érdektelen. Miután a levélíró első levelében bebizonyította,
