Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Második könyv. 1799-1832
100 nem tagadóan hangzott: Hanc confessionem conservamus et tenemus : quam quisquis firmissime custodierit, perpetuam salutem habebih. Nem lehet e vallomás őszinteségét eléggé dicsérni. Mégis kellett valami ürügynek lennie, mely miatt e szöveg, mely az anglikánok Prayer-Book-ját volt hivatva gazdagítani, előnyben részesült Cambridge-ben. Ez pedig a következő: «Ezen okirat számos kommentárja általában a legnagyobb szabadsággal bánik e fenyegető záradékkal ; néha elhagyják, máskor meg alaposan elferdítik ezt.» A múlt példáján fölbátorodva, miért csinálnának maguknak abból lelkiismereti kérdést, hogy tisztelettel haladjanak nyomdokain, hogy oly módosítást ejtsenek a Credo-n, mely nem idézi többé elő a római szöveg rémítését s a mely szebb összhangban is van az anglikán pro- testántizmus szellemével ? S a püspökök bizottsága elfogadta a cambridgei albizottság véleményét. A glocesteri püspök később hátrálót fújva, tökéletesebb kutatások szükségét hangoztatta. «Addig, — mondja — míg e kutatások eredményei szemünk előtt nem lesznek, semmiféle döntés, sem ajánlás nem tekinthető véglegesnek.» Nagyon helyesen ; de az új szöveg mégis használatban van ; a dologról mélységesen hallgatnak, várva a kutatásokat, melyek soha sem fognak megtörténni ; és az anglikán egyházi férfiak nyugodtan alhatnak ezután, mert nem kell többé szent Athanáz Credo- jának záradékától félniök.
