Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Második könyv. 1799-1832

NEGYEDIK FEJEZET.

1. Ez időtől kezdve Spencer élete nem volt egyéb erkölcsi haldoklásnál. Egyik kérdésről a másikra megy, egyik kétségből a másikba esik. Mikor folytatja a héber nyelv tanulmányozását, s az evangélium görög szövegében keresi az isteni gondolat világosabb kifejezését, egyúttal Blomfield tanácsára Blanco Wite Egy szerencsétlen ember óvszerei a pápaság ellen czímű új munkáját is olvassa.

Atyja, Spencer lord, ki ép oly megindulva, mint tartózkodón nézte fia lelki állapotát, találkozót szerzett neki a londoni papság egyik kiváló tagjával. A találkozót lady Spencernél tervezték. De az apa nem akart e beszélgetéseken jelen lenni. A következő csodálatra méltó levelet írta fiához :

«Anyád arról értesít, hogy Allen de Battersea holnap vele együtt meg fog érkezni s körülbelül egy egész hétig marad ott. Nagyon örülök; mert ha őszintén óhajtod, — és egyáltalában nincs okom őszinteségedet kétségbe vonni, — hogy útbaigazítást, magyarázatot, fölvilágosítást nyerj, nem ismerek senkit, sem a papok, sem a világiak között, ki Allen-nél jobban tudna megfelelni vágyaidnak, ki tudományánál és jelleménél fogva alkalmasabb, és jóindulatánál fogva készségesebb volna arra, hogy bárkinek kedveseink közül, különösen pedig neked, szolgálatot tegyen. De, kedves Györgyöm, hogy teljesen fölhasználhasd azon előnyöket, melyek egy ily igen fontos ügyben ily híres emberrel való őszinte és bizalmas társalgásból nyilván származhatnak, őszintébbnek és nyíltabbnak kell lenned, mint a milyennek, sajnos, hogy azt kell hinnem, ez ideig akár