Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Második könyv. 1799-1832
77 fölszentelését előttünk kétségessé teszi és azon feltevésre indít, hogy még fölszentelése előtt neveztetett ki sz.-Davidba. Bizonyos, hogy Barlow sz.-davidi püspök volt. Ezt némelyek el akarták vitatni. Az álokoskodások, melyeket helyes bizonyítékok hiányában erre nézve fölhoznak, nem érdemlik meg, hogy velük foglalkozzunk. De vájjon fölszentelték-e Barlowot, mint sz.-davidi püspököt? Egyetlen nyilvános okirat sincs, mely azt állítaná, sem a bathi és a walesi székre való áthelyezése előtt, sem az után. A kedvező föltevés ellen szólnak magának Barlownak szavai, ki nem átallotta a szószékről hirdetni, hogy a király kinevezése fölszentelés nélkül is elégséges arra, hogy valaki püspökké legyen;* ellene szól továbbá az a másodrangú szerep, melyet 1559. szeptember 9-én a londoni szent Pál bazilikában tartott ünnepélyes isteni tisztelet alkalmával betöltött. Parker, mint egyszerű canterbury-i választott érsek celebrált, míg Barlow és Scory, ehesten püspök, csak segédkeztek neki. Valószinű-e, hogy, ha Barlow és Scory valóban felszentelt püspökök lettek volna, e vallási ünnepélyességen oly valakinek, egyszerű acolythusaiként szerepeltek volna, ki a közfelfogás szerint akkor még semmiféle püspöki jellegei nem birt? 9. Barlow püspöki fölszentelése tehát nagyon távol áll attól, hogy nagyon valószínűnek lehessen tartani. Igaz, az anglikánok védelmezik; de a bizonyítékok, melyeket fölhoznak, épen nem döntik meg azon komoly ellenvetéseket, melyek azt tagadják. Egyetlen érvük van, mely előttünk nyomósnak látszik s az a következő: midőn Mária királynő a tudós Taylor lincolni püspököt székétől megfosztja, azt mondja, hogy azt ob nuUitatem consecrationis suae teszi. Ellenben Barlownál a bizottság azt jelenti ki, hogy: «Per liberam et spontaneam resignationem domini Willielmi Barlowe, ultimi episcopi et pastoris ejusdem üresedett meg. A canterbury-i jegyzőkönyv* íme az a tétel, melyről Barlow-oí 1537-ben egyebek közt vádolták : That if the King's grace, being supreme head of the Church of England did choose, dominate, and elect any layman, being learned, to te as bishop, that he so chosen, without mention made of any orders, should be as good bishop as he was, as the best in England.
