Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
A FORDULAT 203 diskreczionális természetűek voltak azonban a törvények dis- kreczionális alkalmazásánál úgy ennek alapelvei, mint a mindenkorra törvényileg megszilárdítottnak vélt új porosz állam- egyházi jog önmaguktól omlottak össze. A mit a további törvények többé már nem diskreczionális módon, hanem szilárdan állapítottak meg, az nem volt egyéb, mint ama „visszavonhatatlannak“ kikiáltott törvényhozás egyes részeinek folytonos visszavonása és e törvények „alapelveinek“ állandó nyesegetése és rostálása. A második „béketörvény“ még csak a feltételeket állapítja meg, melyek mellett az úgynevezett „kultu rvizsga“ mellőztessék, a negyedik pedig teljesen megszüntette azt. Azonban már az előbbi törvény elvben megszüntette a z állam-plébánossági intézményt. A harmadik „béketörvény“ lényegesen korlátozta az egyházi ügyek a királyi törvényszékének illetékességét, mig a negyedik törvény ezt az intézményt is teljesen megszüntette ; azonban már a harmadik „béketörvény“ teljesen felszabadította a segédlel készkedést; azaz a májusi törvényekben előírt „bejelentési kötelességet“ a segédlelkészekre nézve véglegesen mellőzte. Az 1886 május 21.-i törvény továbbá hatályon kivül helyezte a papság nevelését és a pap.javító intézeteket illető május-törvényi határozatokat — az egyházra nézve legalább tűrhető módon — úgy hogy a püspöki gyermek- és lelkészszemináriumok ismét megnyílhattak. A májusi törvényben előforduló „egyházi szolga“ fogalmát a p a p o k r a szorította és újra megengedte Poroszországban a pápai joghatóság közvetlen gyakorfását. A felold ozás megtagadását ezután már nem fenyegette büntetés. Az egyházi elöljáróságban való elnöklés ismét a plébánost illette. A csendes misék olvasására és a.haldoklók szentségeinek kiszolgáltatására minden pap föl tétlen szabadságot nyert. A korábbi törvény-határozatok ezen törvényes megszüntetéséhez az új közigazgatási rendeletek egész sora
