Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
A FORDULAT 179 nak!“ Annak a püspöknek, kivel a kormánynak első és legtartósabb összeütközése volt, ki elől legott az egyház ellen vívott harczának kezdetén meg kellett hátrálnia : ugyanannak juttatja most az ország legelső érseki székét ! — Ez bizonyítéka annak, hogy a bölcseséggel párosult elvhűséget és jellemszilárdságot még az ellenfél is megbecsüli. És méltán ! Az állam, melynek tanácsadó testületéibe az érseket már előbb meghívták, nem fogja megsínyleni annak apostoli működését. Az államfentartó eszméket, melyeknek érvényesítésében az állam a „kulturharcz“ folyama alatt megakadályozta a püspököt, annál inkább fogja a birodalomnak úgy keleti, mint nyugati részén megvalósíthatni, minél előbb fog helyreállani a teljes egyetértés a sacerdotium és imperium között ! Dr. Krementz 1885 deczember 15.-én vonult be Kölnbe, a hol a kormány és a városi hatóságok előkelői fogadták. A tiszteletére rendezett fáklyásmenetben 20,000-en vettek részt. Utódjául Ermlandban a frauenburgi káptalan ugyanazon napon kanonikus módon választotta meg Dr. Thiel általános helynököt. Hasonló kanonikus választás ment végbe az év kezdetén (február 19.-én) Simburgban, hol az 1884 deczember 30.-án elhalt püspök, dr. Blum helyébe R o o s kanonok választatott püspökké. (1886. év nyarán dr. Roos freiburgi érsekké választatott.) -— Posenbe a szent Atya hosszas tárgyalások után D i n d e r königsbergi prépostot nevezte ki érseknek. (1886 január 20.-án.) A még mindig le nem vetkőztetett előítéletek után induló Bismarck herczeg azon volt, hogy lengyel ember ne foglalja el az érseki széket. Az egyháznak, melynek első sorban tagjai lelki üdvét kell szívén viselnie, egyelőre nagyobb baj elkerülése végett tekintetbe kell vennie ily előítéleteket; és épen ezért nem szűnik meg soha minden népek és idők egyháza lenni. Mivel Dinder prépost személyisége látszólag legalkalmasabb vala arra, hogy a rendkívül bonyolult helyzetet, melybe az egyház Porosz-Lengyelhonban jutott, tisztázza, a szent Atya nem tagadhatta meg tőle a Berlinből óhajtott kinevezést. 12*
