Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
ISO MUNKÁLATOK LXI. ÉVFOLYAM Bár msgr. Dinder nem volt született lengyel, mégis jól birta a lengyel nyelvet — a mint erről nemsokára, híveihez lengyel nyelven intézett első beszédeiben bizonyságot tett. Egyébiránt a „kulturharcz“ egész tartama alatt püspökéhez, Krementzhez hasonlóan hü és szilárd egyházi jellemnek bizonyult — nevezetesen a kormány oltalma alatt álló „ó-katho- likusökkal“ szemben, kik miatt szép königsbergi templomát ki kellett ürítenie és. (mint föntebb már említettük) egy fából készült ideiglenes templomba menekülnie. 1886 júniusában tartotta bevonulását Posenbe, s csak a túlzó és meggondolatlan „nemzeti lengyeleknek“ igen csekély töredéke nem fogadta őt rokonszenvesen. ') így tehát ismét valamennyi porosz püspöki szék be volt töltve, a zár-törvényt és az állambiztosi vagyon-kezelést pedig mindenütt felfüggesztették. A pápa most már csak azt várta, hogy a kormány legközelebb javaslatot nyújtson be az országgyűléshez a papság nevelése és a püspökök szabad joghatósága ügyében. Milyen legyen e javaslat, hogy a szentszék óhajainak megfeleljen, arról Berlinben kelleténél jobban voltak értesítve a Jacobini bibornok által szerkesztett kimerítő emlékirat, továbbá Schlözernek irás- és szóbeli tudósításai által. De sajnos, még mindig hiányzott a jóakarat, mely ez ügyben valami közeledést hozott volna létre. Ezen körülmény alkalmat nyújtott a szent Atyának arra, hogy január 6.-i keltezéssel körlevelet intézzen a porosz püs') Az „Osservatore Romano“ Dinder prépost érsekké való kinevezte - tésének előzményeire vonatkozólag a következő tudósításokat hozta: „Kre- mentz dr., ki Dindert mindig igen nagyra becsülte, volt ezen választásnak tulajdönképeni kezdeményezője. Mikor annak idején Berlinben tartózkodott, ezt a választást terjeszté elő Goszlernek, majd a birodalmi kanczellárnak és végre a királynak, kik mindnyájan látható elégiiltséggel karolták fel azt. Rómában is el tudta oszlatni a szentszék aggódalmait, a hol a jelölt nemzetisége miatt támadtak nehézségek. Ledochowski bibornok a maga részéről minden beavatkozástól tartózkodott. A porosz kormány Schlözer útján kijelentette, hogy többé nem tér vissza személyi kérdésre, ha ez a jelölt nem nyer megerősítést. Szem előtt tartva az ellenszenvet, melylyel a lengyelek minden német főpap iránt viseltetnek, maga Dinder is támasztott bizonyos nehézségeket s csak a pápa határozott parancsának engedett“.
