Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
178 MUNKÁLATOK LXI. ÉVFOLYAM A pápa külön e czélra kiküldött bizottság által vizsgáltatta meg a vitás kérdést, mind történeti, mind népjogi szempontból, és végre oly döntést hozott, illetőleg oly közvetítő megoldást ajánlott, melyhez Berlinben ép úgy, mint Madridban hozzájárultak. ') 1885 deczember 17.-én Rómában az ott tartózkodó német és spanyol követek a pápai közvetítő indítványok alapján fogalmazott jegyzőkönyvet aláírták. Erre kölcsönös rendjel-adományozás következett. Bismarck herczeg és a spanyol miniszterelnök a Krisztus-rendet kapták a pápától, Jacobini bíboros államtitkár pedig a fekete sasrendet a német császártól. Róma és Berlin e külső közeledése daczára — melyet Bismarck herczeg parlamenti soiré-in a pápa magasztalásaival még szorosabbra vonni iparkodott — egyházi téren még nem történt lényeges lépés előre. Elismerést érdemel ugyan, hogy a kormány már nem akarta tovább árván hagyni a püspöki székeket; —- azonban épen a két porosz érsekség ügyében sikerült óhajait keresztülvinni. Ledochowski bibornok, valamint Melchers érsek nem tértek többé vissza egyházmegyéjükbe. Mindkettő már régen letette a szent Atya kezébe lemondását és tudomására hozta ebbeli elhatározását. A pápa azon feltételhez kötötte beleegyezését, hogy a kormány a legközelebbi országgyűlésen oly törvényjavaslatot: nyújt be, melyben a klérus nevelésének és a püspöki joghatóságnak kérdése az egyház érdekeit kielégítő módon fog megoldást nyerni. így történt, hogy Krementz Fülöp ermlandí püspököt a szent Atya a porosz kormány hozzájárulásával kölni érsekké nevezte ki. — Mily iróniája ez a „kulturharcz- l nem engedte meg, hogy a német gyarmatokon oly hithirdetők működjenek,, kik a jezsuita-törvény által Németországból száműzött rendekhez tartoztak. A centrumpártnak ez ügyben (november 28.-án) a birodalmi gyűlésen tett interpellácziójára egyszerűen azt felelte, hogy a gyarmatokon is ugyanazon törvényeket kell alkalmaznia, mint az anyaországban. l) Többet a viszály tárgyára vonatkozólag Hüsgen, i. h. 1885. a 105. és köv. 1.
