Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
164 MUNKÁLATOK LXI. ÉVFOLYAM A kimondott tiltakozás ellen 30 napon belül a vallásügyi miniszternél panasz emelhető, a kinek döntése végleges. 5. czikkely. Az 1880 julius 14.-i törvény 5. czikkelyének rendelkezése a lelkészi ténykedések büntetésmentessége ügyében megüresedett vagy oly plébániákon, melyeknek birtokosa hivatalának gyakorlásában gátolva van, minden lelkészi hivatalra érvényes, tekintet nélkül arra, vájjon a hivatal be van-e töltve vagy nincs. 6. czikkely. E törvény 1—4. czikkelyeinek határozataival ellenkező 1873 május 11.-i, 1874 május 20.-i és 1874 május 21.-Í törvények rendelkezései hatályon kivül helyeztetnek. E javaslat értelmében a segéd-lei kipásztor kodás végre valahára teljesen felszabadult. Az 1873 május 11.-i törvény 19. §-a így szólt: „Oly lelkészi hivatalok felállítása, melyeknek birtokosai feltétlenül visszahívhatók, csak a vallásügyi miniszter helybenhagyásával engedhető meg. Az által, hogy ezen hivataloknál a „bejelentést“ már egyáltalán nem követelték, a miniszteri helybenhagyás eo ipso ki volt zárva. De nem követelték a „bejelentést“ az összes segédhivatalok birtokosaira nézve sem, kivévén a plébánoshelyetteseket. Ennélfogva káplánokkal oly plébániákat is be lehetett tölteni, melyekben a plébános vagy elhalt, vagy államilag elbocsáttatott — a mi már az 1. czikkelyből következett, s az 5. czikkelyben újra határozott kifejezést nyer. A 3. czikkelyben az egyházi ügyekben Ítélkező királyi törvényszék illetékességének megszorítása magában véve ugyan örvendetes dolog volt, de kevésbbé megnyugtató vala az, hogy a 4. czikkelyben, a már három alkalommal visszavetett régi vesz- tegárú Fáik érájából újra előbukkant. A szentszék e miatt panaszt emelt egy junius 21.-érői kelt jegyzékében, melyet azonban Berlinben ismét nem tartottak tanácsosnak nyilvánosságra hozni.Ennek daczára mégis 9 „Wiermann“ szerint Jacobini bíboros csodálkozását fejezé ki a fölött, hogy a kormánynak a Vatikánnal folytatott tárgyalásai közben az országház elé egy új egyházpolitikai törvény került, melyiyel szemben az állam ismét egyoldalulag járt el. Vagy megállapodásra kell jutnunk a szentszékkel,' vagy vissza kell térnünk a májusi törvények kibocsátása előtti állapotokhoz. A „bejelentési kötelességet“ is csak a szentszék engedheti meg, és pedig csak akkor, ha az egyháznak szükséges szabadsága a papság nevelésének és a püspöki joghatóságnak szabályozása által biztosíttatik. Az utóbbi két kérdésről a szentszék már megelőzőleg küldött a kormánjdioz egy részletes emlékiratot. Erre a körülményre az új törvényjavaslatban a legkisebb figyelem sem irányult.
