Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)

A fordulat

A FORDULAT

105

szidalmazták. A „Nordd. Alig. Ztg.“ julius 8.-án közölt egy czikket, mely többek között így szól :

„Hogy a kormány eljárása az új egyházpolitikai törvényt illetőleg a kúriára nézve nem vala kívánatos, az a kormány előtt kezdettől fogva világos volt . . . Az elavult diplomacziai fogások, a mennyiben ezek a kölcsönös ajánlatoknak kalmárközlekedés módjára történt kijátszásában állanak és a melyekhez a római kúria ősi hagyományaiban ragaszkodik, sokkal átlátszóbbak, semhogy Poroszhon további magatartására befolyást gyakorolhatnának. Nemcsak illőbb, de tapintatosabb is lett volna, ha a legújabb római jegyzék elmarad, kivált midőn formális szükség semmikép sem forgott fenn, hogy a jelen időben napvilágot lásson. A követelő és zsémbes kritika, a mely benne kifejezésre jut, nem eredményezhet mást, mint azt, hogy Poroszországot a további közeledéstől visszariasztja, mivel új bizonyítékát nyújtja annak, hogy lehetetlen a másik felet kielégíteni.“

E lármával azonban magában a „liberális“ táborban is elégedetlenek voltak. A „Köln. Ztg.“ az „elavult diplomacziai fogások“ kigúnyolását alaptalannak nyilvánítá. „A kúria diplo- macziájával határozott győzelmet aratott korunk legnagyobb diplomatái felett. Ezt erőltetett gúny- nyal elvitatni nem lehet. Róma taktikáján nem fog változtatni, mivel ellensége letette erkölcsi fegyvereit, a mint hadi fegyvereit is kiadá kezeiből. Minek kérdezze Róma, vájjon „illő“ volt-e eljárása Poroszországgal szemben ; e fölött Róma joggal máskép Ítélhetett, mint a porosz diplomaták. A múlt Rómának adott igazat, s a jelen nem vádolja jogtalanságról.“

Hasonlókép nyilatkoztak a szeczesszionista és haladó-párti lapok is.

Végre az uj javaslatot a képviselőházban junius 25.-én 224 szóval 107 ellenében, az urak házában julius 2.-án 64 szóval 16 ellenében elfogadták, s julius 11.-én a király a következő alakban szentesítette :

1. czikkely. Az egyházi fölebbvalók kötelezettsége a lelkészi hivatalra jelöltek megnevezése tárgyában, valamint az állam tiltakozási joga felfüggesztetnek :

1. Oly lelkészi hivatalok betöltésénél, melyeknek birtokosai feltétlenül visszahívhatók ;

2. valamely lelkészi hivatalban való kisegítés vagy helyettesítés elrendelésénél, kivéve ha ez utóbbi egy plébános-helyettes (adminisztrátor, provizor) alkalmazásában áll.