Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
38 MUNKALATOK LX. ÉVFOLYAM „Az 1848.-Í nemzetgyűlésbe a túlnyomóan kath. népességű kerületek rendhez ragaszkodó embereket választottak, a mi az evangélikus kerületekben nem történt.“ Ennek a beismerésnek tulajdonítható, hogy Bismarck herczeg a „kulturharczot“ addig a fokig fejlődni nem engedte, a meddig a radikális „szabadelvűség“ fejleszteni szerette volna. Bismarck magatartása a badeni és nassaui egyházi viszályban. A porosz kir. levéltári igazgatóságtól Dr. Poschinger szerkesztése alatt újabban kiadott okmányokatx) Bismarck működéséről, a míg követ volt a majnai Frankfurtban, a történelem barátja, különösen ha katholikus, örömmel fogja üdvözölni, mert ezek azt bizonyítják, hogy a modern „kultúrharcz“ már akkor kisértett Bismarck fejében, a mikor erre a hívatlan vendégre Poroszországban kívüle még senki sem gondolt. 1851 márcziusában a felsőrajnai egyháztartomány me- tropolitája, a freiburgi érsek, suffragán-püspökeivel, a rotten- burgi, mainzi, limburgi és fuldai püspökökkel, emlékiratot bocsátott ki, melyben a lelkészi hivatalok szabad betöltését, az egyházi fenyítő hatalom szabad gyakorlatát, az egyház és iskola egyesítését követelték. A badeni kormány erre részben tagadólag válaszolt. Vicari érsek tiltakozott ezen határozat ellen, a megtagadott egyházi jogokat tényleg gyakorolta, kiközösítette az állami („kath.“) fő-egyháztanácsost, valamint a kormánytól pártfogolt Krisztustagadó tanárokat a hittudományi karon és ezzel felidézte az u. n. badeni egyházi viszályt, a mely különböző változataiban még ma sem szűnt meg teljesen. Akkor Savigny Károly Frigyes, a híres jogtudós fia, a centrumpárt későbbi elnöke, volt porosz követ Karlsruhe- ban, Savigny anyja, szül. Brentano, révén katholikus és a mitől Bismarck, úgy látszik, tartott, nemcsak névleges katholikus volt. Mert csak úgy magyarázható meg, hogy Bismarck, a ki különben oly féltékenyen őrködött a fölött, hogy ügy') Preussen in Bundestag, 4. k. Leipzig, 1881—84.
