Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)

További készülődések a "kulturharczra"

TOVÁBBI KÉSZÜLŐDÉSEK A KULTURHARCZRA

39

körébe senki bele ne szóljon, azon ürügy alatt, hogy a szövetség politikája azt így kívánja, egyszerre S a v i g n y ügykörébe csap át, Frankfurtból Karlsruheba utazik s miközben folytonosan hajtogatta, hogy Savigny kötelességét immár a legjobban teljesítette — tényleg a protestantizmus javáért hévvel buzgolkodó porosz követnek dolgait végzi a badeni udvarnál.

Azonban hadd beszéljenek maguk az okmányok.

Manteuffel miniszterhez intézett egyik bizalmas levelében 1853 november 29.-i kelettel, a többek között ezeket mondja Bismarck :

„Minden körülmény arra mutat, hogy itt nem a badeni kormány és freiburgi érsek közti viszályról van szó, hanem valamennyi protestáns felsőbbség ügyéről a harczias, telhetetlen és evangélikus fejedelmek országában megférhetetlen szellemmel szemben, mely az utolsó évtized óta a kath. papság egy részét hatalmába ejtette, oly szellemmel, melyre nézve az elért engedmények állandóan újabb engedményeknek képezik alapját s melynek követelései tekintetbe vételénél minden kormánynak meg- fontolva kell eljárnia; mert a tapasztalat bizonyítja, hogy vele a béke a nélkül, hogy neki korlátlan egyeduralmat engednének, lehetetlen. A római egyház Poroszországban oly függetlenségnek örvend, a minőt még kath. uralkodók is aligha adtak meg neki eddig s még sem mondhatni, hogy azért a béke közte és az állam között Poroszországban biztosítva volna.1) Ily tapasztalatnak evangélikus kormányokban oly elhatározást kell keltenie, hogy látszólag még méltányos követelésekkel szemben is eltökélten védelmezze a meglevő hatalom minden legkisebb részét.“

„A viszály mozgató eleme nem Freiburgban székel, *)

*) Egy esztendővel előbb a kath. töredék keletkezése alkalmával a porosz kamarában ezt irta Manteuffelnek (1852 nov 15): „A kath. tábor győzelemszomjas szelleme nemsokára lehetetlenné teszi számunkra azt, hogy a nyílt ha r ez elől vele szemben kitérjünk.“ (Poschinger, IV. k 12S. 1,)