Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK 403 Miután a mámor elmúlt s a józanság visszatért, mindenek előtt a mezőgazdaság még sokáig érezte a múlt káros következményeit. Ettől először is a munkaerők legjobb részét vonták el. Elámítva a túlnagy nyereségtől, a melylyel őket a nagy városokban a részvénj'es vállalat csalogatta, az új szabad költözés következtében tömegesen tódultak oda ifjú- és férfi- korú mezei munkások s ezzel még jobban megdrágították a hátrahagyottak bérét. A hátramaradottak annál vakmerőbbekké lettek, minél szükségesebbek voltak munkaadóikra nézve. Még vészthozóbb volt az a körülmény, hogy a mint mindennek ára emelkedett, úgy a birtokok árát is természetellenes, szédelgő magasságig hajtották és sajnos, meg is fizették. Egy ideig ezen bajt takargathatták, míg a mező- gazdasági termelvények ára, míg a búzából, marhából és fából húzott jövedelem legalább megközelítően viszonylott a föld árához ; de a mint a külföldi verseny a szabad kereskedés következtében a termékek értékét csaknem felére lenyomta — honnan hozná meg kamatját a felhasznált tőke ? A védvám, melyet 1879-ben végre felemeltek s később még inkább emeltek, teljesen eredménytelennek bizonyult és így most mezőgazdasági válság közepette vagyunk, a mely a kereskedelmet és ipart, mindenek előtt a földművelőre utalt iparost mind mélyebbre sülyeszti és ennek vége még eddig bizonytalan. A „ku lturharcz“ ugyan nem volt kizárólagos oka e bajoknak, azonban lényegesen elősegítette azokat. A kulturharcz nélkül a mezőgazdasági kérdésekre több figyelmet fordíthattak volna, a szédelgésnek jobban útját állhatták volna. A jezsuiták és papok üldözésével elfoglalt nép nem vehette észre, mint ürítették ki ez alatt zsebeit az alapítók. A „kulturharcz“ volt az alapítók spanyolfala, a mely mögött üzérkedéseiket zavartalanul gyakorolhatták — a mint 1869-ben Ausztriában hasonló szédelgést követtek el azUbryk- féle botrány alkalmával. Az alapítók különben csaknem mindnyájan „kulturharczosok“ voltak, a mint általában a szabad kereskedők és a szabadelvű gazdasági politika többi képviselői 22*
