Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
404 MUNKALATOK LX. ÉVFOLYAM kivétel nélkül azok voltak. Bensőleg is közel állottak egymáshoz a kulturharcz és az alapítási szédelgés, mert ez utóbbi nyíltan ellentmondott a keresztény erkölcstan alapelveinek. A „kulturharcz“ elméleti keresztényellenesség volt; az alapítási szédelgés pedig nagyban űzött tolvajlásaival s más egyéb, a pénzfölöslegből származó erkölcstelen kicsapongásaival a gyakorlati keresztényellenesség volt. Legfeltűnőbb volt az a tény, hogy az állami ügyészség, mely oly nagy buzgalmat fejtett ki a katholikus lapok üldözésében, az alapítási szédelgésnek csak későn és csak az alapítók által meg nem vesztegetett lapok ismételt felhívására ment neki.1) A rajz, melyet Glagau az alapítók által a sajtóra gyakorolt romlásról nyújt, szomorú kulturképe korunknak. így ír a többek közt (439. és köv. lapokon) : „Ha mindjárt legfiatalabb is a német sajtó európai testvérei között *— 1848 óta igazában — mégis már ijesztőn megromlott úgy erkölcsi, mint szellemi tekintetben. Bár sohasem volt oly jelentősége, mint pl. az angol vagy franczia sajtónak, mégis 1866-ig hasonlíthatatlanul , tiszteltebb volt s műveletei sokkal fontosabbak voltak. Munkatársai azelőtt túlnyomólag képzett férfiak voltak, ma már ezek csekély számot képeznek. A visszahatás korában a sajtó a jogászok,' philologusok, theológusok, magán tanárok közül vette embereit, kik politikai irányuk vagy szabadelvű gondolkozásuk miatt gyanúsak voltak és alkalmazásra nem számíthattak. Ma az egyetemi képzettséggel biró férfiak ismét államhivatal után törekesznek ; egy nagy rész a szédelgés ideje alatt a pénz- ntézetek és részvény-társulatok szolgálatába lépett és így a sajtónál csak a selejtese s léhája maradt. Ma Bismarck szavának, mely az ujság- lrókat hivatástévesztett embereknek, „catilináris existentiáknak“ bélyegezte, sokkal több jogosultsága van, mint 15 év előtt, a mikor azt ^’mondotta. Ezelőtt parlamenti férfiak, sőt követek és miniszterek keresek fel az újságok munkatársait, ma ezek az urak szaladgálnak azok után, hogy valami újságot és informácziót kaphassanak és ezért rúgásokat is készek elszenvedni. Francziaországban az újságíró előtt nyitva állanak az összes körök, ott praefectus és miniszter is lehet belőle ; míg pl. Poroszországban, ha a kormányt szolgálja, az udvari hivatal Írnokaihoz hasonlóan, az „udvari tanácsos“ czímet kapja és mindenesetre megemlékeznek róla az ötödosztályú korona-renddel. Németországban a ') Glagau Ottó: Der Börsen- und Gründungsschwindel in Deutschland. 169. és következő lapok.
