Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)

Az első törvényhozási intézkedések

402

MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM

E törvény nem korlátozta a részvény-társaságok alapításához szükséges engedély megadását ; a legkisebb ellenőrzést is lehetetlenné tette a felügyeleti hatóság részéről a fölött, vájjon az alap való értéke megegyezik-e a kiadott részvényekkel stb, szóval a részvény-törvény a „szabadság“ ugyanazon elveiből indult ki, melyek az egész gazdasági törvényhozást áthatották, mióta a kanczellár a „szabadelvűekhez“ és ezek feléje közeledtek. Volt is azért ipar-szabadság, uzsoraszabadság, szabad kereskedelem, szabad költözés stb. csupa szabadság, a mi oda czélozott, hogy a tőkét, üzérkedést, zsidóságot a szolid munka rovására meggazdagítsák. E mellett az adó napról-napra nőtt, tőzsde- és részvény-adót azonban nem vetettek ki.

Legtöbbet fáradoztak e manchesteri törvények létrehozásában ismét a nemzeti szabadelvűség korypheusai, a kulturharcz vezérei : Bennigsen, Miquel, Lasker, Bamberger stb. Buzgón támogatta őket a kanczellári hivatal elnöke Delbrück, a ki a birodalmi gyűlésen arra a megjegyzésre, hogy a törvényhozásnak meg kell óvnia a szegény népet az alapítók kizsákmányolásától, azt válaszolta: „Tehetünk-e róla, ha az emberek pénzüktől szabadulni akarnak ?“ Delbrück jobb keze, Michaelis, kit Bismarck herczeg a „National-Zeitung“ szerkesztőjéből titkos kormány-tanácsossá tett, azt mondotta egykor : A moralista esküdt ellensége minden gazdászati haladásnak.

Ily körülmények között nem csoda, ha csakhamar válság ütött ki.

Már korán megboszulta magát ez a visszás gazdasági politika. A mint jött, úgy ment — ez érvényesült az alapítók nyereményénél. A pénz egyszerre elvesztette minden értékét ; az alapítók pazarlókká váltak ; minden megdrágult, kezdve a csizmától egész a lovag-birtokig ; a munkadíjak rohamosan emelkedtek, egy kőműves többet keresett, mint két tanító és így tovább. De az egyiknek öröme, a másiknak gyásza lett. Itt végletekig menő elbizakodottság, amott kétségbeesés és öngyilkosság a vagyon elvesztése miatt, melyet az alapítók nyeltek el. A mit az egyik elpazarolt, azt a másiknak kellett elveszítenie.