Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK 377 kormánynak, mindkét oldalról történt megegyezés után, megadta a felhatalmazást, hogy tisztán polgári vagy politikai okokból a lelkész alkalmaztatása ellen kifogást emelhessen, azért ezt a jogot az állam egyoldalúan magának nem tulajdoníthatja ; azonkívül jól megjegyzendő, hogy ily vetojog csakis véglegesített állásoknál s majdnem kizárólag csupán plébánosokkal szemben vétetett igénybe s engedtetett meg, míg a törvényjavaslat egyszerű segédlelkészekre és tisztán ideiglenes állásokra is kiterjeszti azt, a mit tudomásunk szerint eddig még sehol sem követeltek. Ez — mint a törvényjavaslat nyíltan kifejezi — az egyházi szabadságnak s önállóságnak sokkal komolyabb más megsértésével, t. i. a papság neveléséről szóló határozatokkal függ össze. Ezen határozatok mélyen s rombolólag vágnak bele az egyház legbensőbb életébe, a vallás legmagasztosabb érdekeibe, a kath. egyház szabadságába. Az egyház és a püspökök legszentebb kötelessége s legfontosabb joga minden körülmények között a papság nevelése. Ezt a jogot tizennyolcz század óta soha és sehol a világon nem vitatták el az egyháztól, kivéve Ausztriát a múlt században és a jelen században részben néhány német államot, de sohasem oly terjedelemben, mint a legújabb porosz törvényjavaslatok. Mindenütt, a hol a kath. egyház fennáll, azt a jogát, hogy papjait egyházi tan- és nevelőintézetben kiképezhesse, mint olyat, a mely magától értetődik, elismerik : így Angolországban, Eszak-Amerikában, Hollandiában és Belgiumban. Olasz-, Spanyol- vagy Francziaországban, hol forradalmak dúlták fel az egyházat, időnkint véres üldözések sújtották, senkinek sem jutott eszébe, hogy, mihelyt a katholikusoknak szabad vallásgyakorlatot engedtek, a püspököktől a papság nevelésének jogát.elvitassák. Az egyház a tridenti egyetemes zsinaton azt rendelte, hogy a kik a papi pályára szentelik magukat, ifjú koruktól fogva szemináriumokban neveltessenek és hogy minden püspökségben egy ily szeminárium állíttassék fel.1) Az erre vonatkozó magyarázó bullák világosan elrendelik minden porosz püspökségben ezen törvény életbeléptetését. Ha a porosz püspökök a theologusoknak, a bonni és breslaui egyetemeknek s a münsteri akadémiának, valamint más német főiskoláknak a látogatását megengedték, úgy ők az által épenséggel nem szándékoztak s nem is mondhatnak le növendékeik theologiai kiképez- tetésének s nevelésének jogáról s kötelességéről. Ilyent tehát csakis oly kikötés mellett engedhettek meg, ha azon állami intézeteknek hittudományi karai theologiai s vallási tekintetben az egyházi tekintélynek helyes módon magukat alárendelték, ha a tanárok ezen alárendeltsége és kath. gondolkozása az előadók s előadások katholikus szelleméről, valamint a jól berendezett tápintézetek a fiatal theologusok tiszta erkölcsű s vallásos életéről elegendő kezességet nyújtottak és különösen ha az t) Kath. országokban kis és nagy szemináriumokat különböztetnek meg (Németországban fi- és papneveldéket).
