Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
378 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM egyetem a kath. egyházra s pap-jelöltjeire köteles s jóakaró figyelmet fordít. Ha ellenben, a mint legújabban Bonnban megesett, a theologiai kar tanárainak többsége az egyház hitét elhagyja és az egyházi tekintély ellen dolgozik ; ha mégis a tanárok, mint a kath. theologia előadói megmaradnak és mint a kar szószólói, szerepelnek s az egyetem többi tanárainak többsége az ő pártjukat fogja, akkor oly helyzet áll elő, mely épenséggel elviselhetetlen s melyet hosszabb ideig a püspökök súlyos következmények nélkül nem tűrhetnek .............. Ezen kemény támadások közepette, melyet a theologiai tanárok hitehagyása okozott, nemcsak a lelkészek, hanem a hittanhallgatók is egész Németországban igazi s törhetetlen hithűséget tanúsítottak a püspökök és az egész kath. nép vigaszára. Tartunk tőle, hogy a törvényjavaslat tervbevett rendeletéi oda czéloznak, hogy előkészítsék és keresztülvigyék e gondolkozás s hithűség megváltoztatását. “ Miután a püspökök a papság „nemzeti neveléséről“ szóló törvényjavaslatokat — melyek az egyházias és katho- likus neveléssel nem egyeztethetők össze — még egyes pontjaiban megvilágították, s miután a tisztek hadapródi nevelésére utaltak, következett a fegyelmi hatalomra vonatkozó törvény elbírálása. Ennél a többi között így vélekedtek : „A kath. egyház, melynek szelleme a szeretet és béke szelleme, csak rendkívül ritkán használja a kiközösítést, csupán az illető megjavítására és csak oly esetben, ha a közösség iránt tartozó elmulaszt- hatatlan kötelessége azt szükségessé teszi. De a hol ily kötelesség fen- forog, o 11 k e 11 is azt használnia és nem hagyható el a nélkül, hogy az egyház önmagát ne rontaná le. Nevezetesen tehát, ha egy lelkész és kath. hitoktató a kath. hitet elhagyja, az egyházi hatóságnak az engedelmességet felmondja, a vallás és az egyház árulójává lesz, azt megveti, akkor az ilyent nemcsak minden lelkészi hivatalból, hanem az egyházi közösségből is ki kell zárnia. Meg kellett tehát ütköznünk azon, hogy a törvényjavaslatban a választói jog gyakorolhatása és hasonlók miatt történő kiközösítés tilalmával találkozunk, a mely tilalom épen úgy tárgytalan, mint a lelkészek ellen fegyelmi eszközként elfogadott testi fenyítés tilalma. Ellenben nagyon alkalmasak a törvényben az ily tilalmak arra, hogy a más hiten lévőkben s tudatlanokban előítéletet szüljenek s hogy őket a kath. egyház és szolgái iránt ellenszenvvel töltsék el. Csak abban az esetben — mitől Isten őrizzen — ha oly törvényeket hoznának, melyek a kath. egyház tagjait az egyház ellen való lázadásra szólítanák vagy hatalmaznák fel, keletkezhetnék összeütközés az állami törvények és az egyház büntető s fegyelmi hatalmának gyakorlása között. De akkor mi katho-
