Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
368 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM vételik a lelkészt hivatalok szabályszerű betöltését. Hogy az ily eljárás a lehető legméltánytalanabb s rögtöni orvoslást kíván, mindenki előtt világos. Fáik dr. vallásügyi miniszter kijelentette, hogy az államnak nagyon érdekében áll, hogy a lelkészi hivatalok állandóan be legyenek töltve. A nyugati tartományoknak legtöbb plébániáját csak ideiglenesen töltötték be, hogy' a plébánosokat annál nagyobb függésben tartsák.1): Ha már egyszer az állam nem tűrhet ily viszonyokat, akkor épen neki kell hathatós eszközökkel rendelkeznie annak megszüntetésére, nem csupán felhatalmazásokkal, melyekkel semmit sem érhet el. Plébániára jelölteknek bizonyára soha sem lesz szűkében az egyház, mivel az utóbbi tíz év alatt azok száma lényegesen gyarapodott. Ő a javaslat változatlan elfogadását kéri, a mi természetesen meg is történt. A 19. §. világosan meghatározta, hogy a íranczia jog szerint szervezett u. n. kisegítő plébánosi javadalmak (Sue- cursal-Pfarreien) egy év lefolyása alatt azon törvénynek ki-, hirdetése után betöltendők. Krassow gróf azt ajánlotta, hogy ezen határidő azon időponttól vegye kezdetét, midőn a fizetéseket megfelelően felemelték. Kleist-Retzo w megjegyezte, hogy ezen plébániáknak csekély javadalmazása épen ideiglenes betöltésük miatt van így megállapítva ; ezért állandó betöltést: nem engedhetünk mindaddig, míg a fizetés ennek megfele- lőleg nincs felemelve. A vallásügyi miniszter azt véli, hogy ezen plébániák a kölni érsekségben, _ az összes helyek körülbelül u/i3 részben úgy is mind be vannak töltve;, ép: oly lehetséges az állandó betöltés is, mert birtokosának — eltekintve a jövedelem kérdésétől •— nagyon kedvére való, hogy ne helyeztessék át, ha nem akarja. A §-t változatlanul elfogadták. A 28. §-nál, mely így szólt : „Az állam kifogásolási jogáról szóló törvény szabványainak ') Ez I. Napóleonnak, illetőleg a forradalomnak műve, mely az állami püspökök útján a kisegítő plébánosokban, kiket különben, mint a cantoni plébánosokat az állam alkalmazott, függő papságot akart nyerni. De nálunk nincsenek állami püspökök — ergo ! Azonfeíül püspökeink a kisegítő plébánosokkal, mint elmozdíthatatlanokkal bántak.
