Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK 361 a ki személyes politikáját és hatalmát többre becsüli, mint a népnek társadalmi s vallási jólétét. Grüner dr., előbb államtitkár-helyettes a külügyi minisztériumban — Manteuffel báróhoz hasonlóan Bismarcknak egykori felebbvalója — többek között ezeket mondotta : „Az 1871.-Í év közepéig Bismarck herczeg politikája, névleg egyházpolitikája, minden jó érzületű s keresztényiesen gondolkodó embernek elismerését és köszönetét érdemelte ki ; most tehát az a kérdés, honnan e változás ? Bölcs mérséklettel foglalt állást a kormány a Sylla- bussal szemben, igazi politikai érzékkel, milyen egy állam-kormányhoz illő, mondotta Bismarck herczeg, hogy a kormány előtt minden dogmának szentnek és sérthetetlennek kell lennie, mely annyi millió alattvalónak képezi hitét.') Ennek daczára megtörtént 1871 nyarán a hadüzenet a centrum és a katholikus egyház ellen. Hiába fürkészték ezen eljárásmódnak okait, míg végre is a centrumpártnak ellenzékies és szigorúan katholikus álláspontja meg nem adta a kormánynak az indító okot ; a centrumnak oppositiója magában véve nem a kormány ellen irányul, hanem ez oly természetű oppositió, mely szilárd elveken s ') A kanczellár fentidézett kijelentéseit 1872 január 30.-án az ország- gyűlésben tartott beszédének végén tette, hol ezeket mondotta : „A kormánynak komoly szándéka, és én azt hiszem, ebben senki sem kételkedhetni, hogy minden hitfelekezet, és mindenek előtt az annyira tekintélyes és nagyszámú katholikus felekezet ezen állam határain belül szabadon mozoghasson. Hogy az területén kívül uralkodjék, azt valóban nem engedhetjük meg és úgy vélem, hogy a vita a hierarchiai törekvések miatt inkább a térfoglalás, mint terület-védés körül fordul meg. Ennek útja-módja nem kicsinyes intézkedésekben és furfangokban áll, és én sajnálom, hogy pl. a braunsbergi ügy a nehézség miatt, melylyel a törvényhozás minden megváltoztatása még csekélységekben is együtt jár, és a hevesség miatt, melylyel a másik párton támadólag fölléptek, törvényes összeütközésekre vezetett. Az állam törvényei tiltják, hogy a kath. egyház valamely püspöke egy állami tisztviselőt elbocsáthasson : valóban itt elkerülhetlen volt az összeütközés a ma érvényes egyházjog s jelenleg létező állami törvényhozás között, oly összeütközés, melynek lebonyolítását és pedig illő módon való kiegyenlítését én a további törvényhozás feladatának tartom és azt hiszem, olyan feladat lesz ez, melyet az új közoktatásügyi miniszter előszeretettel s gyorsan fog elvállalni. Távol van és távol kell lennie az államtól, hogy dogmatikai vitatkozásokba bocsátkozzék ama változások vagy meghatározások fölött, melyek a kath. egyház hitczikkelyein belül megtörténhettek; minden h i t c z i k- kelynek, a melyet oly sok miliió honpolgár hisz, ha mi azt nem is valljuk, azoknak polgártársai s a kormány előtt is mindenesetre szentnek kell lennie. De mi az egyházi hatóságnak azon óhaját nem tehetjük a magunkévá, hogy az állami hatalom egy részét gyakorolhassák és a mennyiben ők azt mégis gyakorolják, kényszerítve érezzük magunkat azt a béke érdekében úgy korlátozni, hogy egymás mellett elférjünk, egymással békében élhessünk', hogy mi, a mennyire lehetséges, ne kényszerüljünk a theologiával foglalkozni.“
