Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK 359 jogosítva az egyházzal oly kíméletlen módon eljárni. A politikai álláspontra nézve érvényesíteni kellene azon elvet, hogy a törvények vagy egészben fogadtassanak el, vagy egészen vettessenek vissza ; de ha a törvényeknek tárgyilagos megítélésében azoknak világos czélzatát látjuk kidomborodni, azt találjuk, hogy a katholikus és protestáns egyháznak egyenjogúsítása, csupán kínálkozó ürügy a kath. és protestáns egyháznak leglényegesebb s legsajátosabb jogaiba való egyenlő beavatkozásra. A kath. egyház védelmezését a ház kath. tagjaira bízza, ő mint tagja az országos evangélikus egyháznak kényszerítve érzi magát annak jogaiért meggyőződésének teljes erejével síkra szállani és ezen törvényjavaslatokat, melyek az országos ev. egyház legtávolabbi köreiben is igen nagy aggodalmat keltettek — visszavetni. Ezen törvényeknek czélzata — mondják — az egyháznak elválasztása az államtól, de hogy ez az elválasztás részletében és az elvnek megfelelőleg miben áll, senki sem határozta meg. E helyett egyetlen egy csapással, törvényhozási úton akarják az uralkodó fejedelem legfőbb jogát: egyházi főhatalmát, az egyház legfőbb tekintélyét mellőzni. Ezt ő nem csupán veszélyes merényletnek tartja, de a fennálló egyházi szervezet sajnálatraméltó szét- rontásának is véli, melynek elmaradhatlan következménye az lesz, hogy a vallásos keresztény érzület meggyöngül, megsemmisül.“ Igen érdekes volt Manteuffel bárónak, a korábbi miniszterelnöknek beszéde, a kihez Bismarck azon időtájt érdekes leveleket küldött. Ő így nyilatkozott : „Ha a középkorban állam s egyház nem volt egymástól egészen különválva, sőt inkább a legbensőbben voltak egyesülve, ennek oka egyedül a sajátságos viszonyokban rejlik, nem pedig a hierarchiai túlkapásokban, vagy a világi hatóság tehetetlenségében. A lovagrendek s általában a lovagok egyik kezükben karddal, a másikban evangéliummal terjesztve a kereszténységet, az államot az egyházzal szorosabban összefűzték. Ez a középkori történet már mögöttünk van és azért az elmúlt viszonyokat is elmúltaknak kell tekintenünk s a tényeket a mai viszonyok szerint kell mérlegelnünk s megítélnünk. Állam s egyház létalapjukban teljesen különböznek egymástól ; az állam isteni intézmény, a mint ezt az Üdvözítő is kifejezte ezen mondásokban : „Adjátok meg a császárnak, a mi a császáré“ és „Legyetek engedelmesek elöljáróitoknak.“ Az államhoz tartozik, hogy az embernek erkölcsi életczélját védelmezze, ez az egyedüli törekvése az állam-hatalomnak s állam-törvénynek; az egyház czélja ezen szavakban nyer kifejezést : „Jöjjön el a te országod“ — és ez az ország nem e világból való. Határain belül, saját területén az állam mindenható és azt teheti, a mit akar, ha a felelősséget elvállalja, de az egyházat földi intézménynyé tenni és számára földi hivatást kitalálni, egyenlő volna az egyház jellegének, eszméjének
