Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)

Az első törvényhozási intézkedések

328

MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM

nevezte — sem a birodalomban, sem Poroszországban nem akadtak volna fenn ; de mégis attól tartottak, hogy a birodalmat, mely tekintélyesebb számú katholikust foglalt magában, mint a nagyobbrészt protestáns Poroszország, nagyon is veszélyes próbára teszik.

A jezsuita-törvény tárgyalása előtt persze mind a kormánynak, mind a népképviseletnek az volt még a szándéka, hogy szerves birodalmi törvény-könyvet adjanak ki az egyházi ügyekre vonatkozólag ; a mélyreható mozgalom miatt azonban, melyet azon törvény a katholikus népben Königs- bergtől Trierig, a rügeni Bergentől egész Lindauig és Constanzig előidézett (névleg a bajor király különböző félre nem érthető kijelentése is), a kulturharczi haditanács tanácsosnak tartotta, hogy a hadjáratban egyelőre Poroszországra szorítkozzanak. Azonfölül a porosz felsőház az iskola-felügyeleti törvénynél oly kitünően viselkedett, hogy mindenesetre megbízhattak benne.

Friedberg tanár reform-tervezetét már 1871-ben Holtzen- dorff : „Törvényhozási évkönyvében“ (Lipcse, Duncker és Humblot) egy czikkben tette közzé, mely 1872-ben külön lenyomatban („A német birodalom és a katholikus egyház“) (Lásd fent a 84. lapot) jelent meg.

Előterjesztései alapjául a tanár a következő tételeket állította fel :

1. „A katholikus egyház államveszélyes intézmény.“ 2. „A német államok törvény-könyvei jelen állapotukban képtelenek az egyház részéről fenyegető veszélyt leküzdeni.“

Rettenetes lapossággal és unalmas egyhangúsággal kezdetleges irály és zavaros elrendezés mellettx) végre a tudós úr a következő javaslatokhoz jut :

„Az állam szigorúan körvonalozza a közötte és az egyház között fönnálló határokat ; ez alatt értjük mindenek előtt :

A kötelező polgári házasság és a polgári anya') Csak a fanatizmusnak nincs szűkében a szerző. így a 27. 1. azt mondja : „Ha manap újonnan alakulna valamely vallásfelekezet oly alapelvekkel, a milyeneket a katholikus egyház a vatikáni zsinat után hitigazságnak jelentett ki, kétségtelenül az áliam kötelességének tartanók, hogy azt elnyomja, megsemmisítse, erőszakkal eltiporja.“