Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK 317 megsemmisítése és a legnagyobb veszedelem a kath. nép hitére és erkölcsére nézve. Valóban rettentő gondolat, hogy azon püspökök utódjai, kik a német nemzetiségeknek a kereszténységet hirdették, oly helyzetbe jutottak, hogy be kell bizonyítaniok, hogy a kath. egyháznak jogában áll Németországban a maga sajátlagos voltában és sértetlenségében léteznie és hogy a kath. népnek, mely másfél évezrednél hosszabb idő óta nemzedékről nemzedékre szabadon élt katholikus hite szerint, érinthetetlen és elidegeníthetetlen joga van hitének ezen szabadságához és hogy ez a hit nem államveszélyes. Hogy a kereszténység államveszélyes, az a régi pogány állam irányelve volt, melyből a keresztények üldözése származott az első három században. Mióta azonban a népek keresztényekké lettek, elismerik, hogy a kereszténység és a keresztény egyház közvetetlenül Istentől bírja létét és csonkítatlan működési jogát. Az egyház ezen isteni jogának elismerése alapja az északi államok összes fejlődésének és különösen a német államénak, a mely ezer év óta áll fenn. A XVI. században csakugyan megsemmisült az északi kereszténység egysége és a két fél között hosszú harcz keletkezett. A két fél mindegyike azt állította magáról, hogy maga az igazi egyház és egyedüli birtokosa a hamisítatlan kereszténységnek ; és a vallási ellentét politikai harczra vezetett. Miután az nagyon is soká tartott, végre Münsterben és Osnabrückben helyreállott hazánkban a két fél között a béke, melynek a dolog természete szerint addig kell fennállania, míg a hitszakadás tart ; ennek megszüntetése nem az állam hivatása. . . . A felekezetek ezen egyenlősége és egyenjogúsága rájuk nézve érinthetetlen, fáradsággal szerzett jog, melyet az államnak védelmeznie kell, melyen nem változtathat tetszése szerint. Legkevésbé szabad azt a másik felekezet többségi határozatai által megváltoztatnia. A mit itt kijelentünk, az kétségtelenül megtámadhatatlan alaposzlopa a Németországban érvényes közjognak, a régi birodalmi törvényszékek megállapított jogelve és a legújabb időkig a legnevezetesebb német jogászok tana, bármely felekezetre nézve. Csak a legújabb idő teremtett más tant : azon felfogást, hogy az állammal szemben nincsen önálló és szerzett jog, hogy az állam akarata egyszerűen korlátlan és hogy ezen souverain akarat egymaga minden pillanatban meghatározhatja az egyházak és a felekezetek jog- és kiváltságkörét úgy, a mint azt jónak látja .............. E tan szerint a keresztény vallás alól felszabadított emberi értelem legfőbb hordozója az állam lenne. E szerint tehát nem a jog vé- delmezése és a társadalmi jólét előmozdítása, még kevésbé a kereszténység védelme és előmozdítása legfőbb feladata az államnak; hanem feladata inkább tisztán az ész elvei szerint való állam (Vernunftreich)