Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
314 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM útközben növekszik : rohantában minden útjában álló emberi művet, bármily erős legyen is •— szétzúz. A kő képében általában a Messiás volt többszörösen megjövendölve (Móz. I, 49, 24. Zách. 3, 9.) és Krisztus is magára alkalmazta e képet. (Luk. 20, 17, Apóst. csel. 4, 11.) Valamint a Messiás országa nem volt ellensége a baby- loni birodalom és utódai politikai alakjának, hanem csak az abban ápolt, felülről parancsolt bálványimádásnak: úgy a pápa nyilatkozata sem akart az új német birodalom politikai alakulása ellen, melyet IX. Pius az előbbi évben rokonszenv- vel üdvözölt, semmiféle ellenségeskedést szítani, hanem csak az új birodalomban mindinkább tért foglaló egyház-gyűlöletnek „Mene, Thekel“-t (Dán. 5, 25.) kiáltani. A pápa maga szavainak később ily authentikus magyarázatot adott;1) azonban a hivatalosak és „szabadelvűek“ ennek daczára megmaradtak magyarázatuknál. Ez a magyarázat t. i. a „birodalom-gyűlölet“ thézise számára megbecsülhetetlen értékű volt ; ennek kellett a katholikusok elleni velők született gyűlöletet mindenfelé fokozni s ellenök új elkeseredést szítani s ez által a „közvéleményt“ az új „állami egyház-törvényhozás“ számára mindjobban előkészíteni. A német püspöki kar emlékirata Németország egyházi állapotáról. A napról-napra fenyegetőbb felhők, melyek nemcsak Porosz- ország, hanem az egész birodalom fölé tornyosultak, a német birodalom összes püspökeit arra kényszerítették, hogy Fuldá- ban, sz. Bonifácz sírjánál összejöjjenek s ott az egyes német kormányoknak átnyújtandó emlékiratot (1872 szept. 20.-áról keltezve) dolgozzanak ki, melyben a katholikus egyháznak a német államokban biztosított jogait még egyszer világosan feltüntették s azoknak megcsonkítása ellen ünnepélyesen tiltakoztak — egyúttal azon biztosítással, hogy bármi történjék ') A „Germania“ 1872. október 29.-i száma.
