Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
A "kulturharcz" okai
A KULTURHARCZ OKAI 3 nak szekularizácziójával felállította az egyik oszlopot, melyen a későbbi porosz állam felépült, még életében visszatért ugyan a kath. egyházba — lelkiismereti furdalásokat érezve fogadalmának megszegése és a miatt a féktelenség miatt, melylyel különösen a nemesség és a theologusok az „evangélium“ gyakorlati meghonosításához fogtak ; a lejtőre terelt elemeket azonban visszatartani már nem tudta. Ezek, hogy hitvallásukat biztosítsák, azt követelték, hogy a hohenzollerni ház határszéli ága (märkische Linie) is kapjon hűbért.1) I. Frigyes, az első porosz király is megkisérlette a kath. egyházba való visszatérést,2) de állami tekintetekből arra kellett utódjait intenie, „hogy tartsák fenn az evangélikus vallást, mert a reformáczió és az akkor szekularizált fejedelemségek következtében házunk hatalma tekintélyesen növekedett és azért, ha a pápa ismét fölényre jutna, házunknak nagyságában igen nagy fogyatkozást kellene szenvednie.“ 3) Néhány katholikus fentartotta magát Poroszországban, (a melyet 1618-ban egyesítettek Brandenburggal), ezekhez 1648-ban járultak még néhányan a birodalomhoz közvetlenül tartozó magdeburgi, halberstadti és mindeni három püspökségnek megszerzése folytán ; a legtöbben már 1610-ben szállottak Clevevel Brandenburgra. Mindezek a katholikusok a földesurak fő-püspöksége (Summepiscopat) alá rendeltettek, kik is a kath. isteni tisztelet szabadalmazásának ügyében tisztán önkényüleg, egj'éni belátásuk szerint, mely a különféle vidékekhez képest a gyakorlatban különböző, jártak el. Szilézia elfoglalásával és Lengyelország egy részének megszerzésével II. Frigyes alatt tekintélyes számú kath. nép járult a porosz állam lakosságához ; azonban II. Frigyes, „real- * *) ') Lehmann, Preussen und die kath. Kirche, I. 50. s köv. 1. *) Augustin Theiner, Herzog Albrechts von Preussen, gewesenen Hofmeisters des deutschen Ordens, erfolgte Friedrich I., König von Preussen versuchte Rückkehr zur katholischen Kirche. Nebst einem geschichtlichen Anhänge über die Wiedervereinigung mehrerer Mitglieder der regierenden und fürstlichen Häuser von Hannover, Hessen, Darmstadt, Holstein und Württemberg, der reichsgräflichen Familien von Bentheim, Essing, Hohenlohe u. a. m. mit der kath. Kirche im 17. Jahrhundert. (Regensburg, 1846, Mainz.) 3) Bachem, Preussen und die kath. Kirche. Köln, 1885. 10. 1. 1*
