Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)

A "kulturharcz" okai

4

MUNKALATOK LX. ÉVFOLYAM

politikusaink“ előképe, semmit sem változtatott elődeinek állam-egyházi gyakorlatán ; sőt ellenkezőleg még jobban kiélesítette azt legönkényesebb despotismusával, a mely még sokkal nagyobb mérvet ölt vala, ha Róma a királynak ismételten útjába nem áll. A II. Frigyes alatt kidolgozott, de csak

II. Frigyes Vilmos alatt kihirdetett általános országos közjog (Allgemeines Landrecht) egyházpolitikai részeiben a kath. egyház alkotmányára és joghatóságára semmiféle tekintettel sincsen, a katholikus egyházzal a protestáns felekezet- hez hasonlóan mint állam-egyházzal bánik és az absolut államra nézve olyan jellege van, mint a milyennel a későbbi májusi törvényeknek az „alkotmányos“ államra nézve birni hivatásuk volt.

A napóleoni felforgatások után, a melyek Poroszországra, mint más államokra nézve is, újabb szekularizácziókkal, de egyúttal újabb kath. területekkel való gyarapodással jártak,

III. Frigyes Vilmos alatt Rómával egyezkedések történtek, (melyek igen hosszúra nyúltak s ismételten majd meghiúsultak) a kath. egyház javadalmazása és külső jogviszonyai tekintetében („De salute animarum“ kezdetű bullában), a melyek államjogilag még ma is érvényben vannak. A kormány a bulla határozataiból csak azt hajtotta aztán végre, a mit jónak látott. A kath. egyház Poroszország „államegyházáéval szemben mostoha gyermek maradt és azért a bürokratizmus mind nagyobb mérvet öltő túlkapásai mellett senkit sem lephetett meg, hogy ezek végre a kölni egyházi viszályban jegeczeződ- tek ki a vegyes házasságok ügyében.') Most már beláthatta az is, a ki eddig nem tudta, hogy Poroszország még a „19. században“ is protestáns vallásúnak tekintette magát, el lévén tökélve, hogy a katholiczizmus terjedésének, a hatalom minden lehető eszközével gátat vet. Ez és nem más volt azoknak az intézkedéseknek czélja, melyekkel a vegyes házasságokban a kath. gyermeknevelést illető követeléseknek állami kényszerrel álltak ellen (mihelyt az atya protestáns volt).

*) Die kirchlichen Zustände in Preussen und die Thätigkeit des Herrn von Geissei, Freiburg, 1880. — Diplomatische (Korrespondenz über die Berufung des Bischofs Johannes von Geissei, Freiburg, 1880.

t