Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
296 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM jezsuiták viszonyban állanak az „internationale“-val. Erre nézve némi felvilágosítást önöknek már Bebel képviselő nyújtott. Nem tagadom, uraim, hogy a jezsuiták bizonyos viszonyban állanak az internationale- val és szocziál-demokracziával, de ez a juhászkutya viszonya a farkashoz, óvják a jó keresztényeket az internationale és a szocziál-demokra- ták káros befolyásaitól. (Úgy van ! a centrumban. Nevetés. Egy hang : Königshütte !) Igen, uraim, én azt a lehető legközelebbről ismerem, én azt szülőföldemen, Felső-Sziléziában naponkint látom. Felső-Sziléziában oly jezsuita-ház is létezik, mely a munkások közt lelkészkedik s mióta ez fennáll, aszocziál-demok ráták azelőtt érvényre jutott befolyása eltűnt. De már most honnan származik a jezsuiták befolyása a népre? Szokatlanul jó lelkipásztori képzettségök következtében a jezsuiták azon adománynyal rendelkeznek, hogy hallgatóikat le tudják bilincselni, másodszor hivatásukban nagy munkaerővel s lángoló buzgalommal bírnak, mely képessé teszi őket arra, hogy reggeltől estig hivatásuknak éljenek s az emberek számára a nap bármely órájában, ha épen ráérnek, alkalmat adjanak Isten igéjének hallgatására s vallási kötelmeik teljesítésére. Hogy azonban a munkást az internatio- nale-tól megóvjuk, arra kell törekednünk, hogy keresztény maradjon. Alkalmat kell adni Isten igéjének hallgatására s vallási kötelességeinek teljesítésére, mert, hisz kivehettél^ Bebel kollegánk beszédéből, hogy csak a kereszténységtől eltántorított munkáshoz férhetnek az internationale sugallatai ; ha a munkástól elvették az eget a túlvilágon, akkor itt a földön akarja kivenni részét a mennyországból ; ezt Ígéri neki az internationale, ezzel gyakorol reá nagy befolyást. (Bebel képviselő : Úgy van !) Azért a jezsuiták mindig a leghatásosabb ellenségei lesznek az internationale-nak. “ (Élénk helyeslés a centrumban.) Utolsó szónokul Gneist dr. lépett fel, ki „mindent bebizonyítani tudó“ tehetségének — Roon hadügyminiszter állította ezt róla az alkotmány-viszály idejében, — ismét fényes tanújelét adta. Május 16.-án bebizonyította, hogy törvény büntető sanctió és azt követő bírói ítélet nélkül mit sem ér ; az utolsó napok zűrzavara annyira az ellenkezőre hangolta, hogy most a büntető sanctió és az azt követő bírói ítélet ellen s pusztán végrehajtó határozat azaz a körülményekhez képest a rendőri önkény mellett lépett sorompóba. A vita befejeztével Wagener képviselő személyes megjegyzésben kijelentette, hogy Niegolewski dr.-nak semmiféle Ígéretet sem tett, hanem csak egy őt félbeszakító urnák ígért privát magyarázatot. A lengyel képviselőnek s azon
