Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)

Az első törvényhozási intézkedések

AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK

297

pártnak, mely épen most állította vissza a lengyel primásságot *) nem ad felvilágosítást a galicziai összeköttetésekről.

N i e g o 1 e w s k i. dr. képviselő erre felolvasta a gyorsírói tudósításnak azon helyét, mely szerint Wagener egész általánosságban az „uraknak“ Ígért magyarázatot. Szónok a legnagyobb fölháborodással jellemezte Wagener eljárását. Ha földiéit rágalmazni, gyanúsítani meri, akkor minden tisz- ességes embernek becsületbeli kötelessége szavának állani.

Wagener erre hallgatott.

A törvényjavaslatot, melyre nézve a pártok megegyeztek, 183 szavazattal 101 ellenében elfogadták. Ellene szavazott a centrumon és lengyeleken kívül a haladópártiak egy része, valamennyi demokrata s néhány nemzeti szabadelvű : Lasker és Kannegiesser (Schwarzburg-Sondershausen, előbb Crefeld).

Két nappal ezután jött a törvény harmadik és utolsó tárgyalása.

Ez alkalommal V ö 1 k dr. a jezsuita-törvénynyel nem épen világos összefüggésben — általa már a második olvasásnál bejelentett határozatot nyújtotta be :

„Fejeztessék ki a birodalmi kanczellárral szemben, hogy a birodalmi gyűlés elvárja, hogy a legközelebbi ülésben törvényjavaslatot ter- eszszen elő,

1. a kötelező polgári házasság behozataláról,

2. a polgári anya könyvek rendezéséről.“

Az egész törvényről Lasker képviselő megsemmisítő birálatot mondott.

Nagyon csodálkozott, úgymond, hogy miután a birodalmi gyűlés azon javaslatot, hogy még a folyó ülésszakban jezsuitaellenes törvény hozassék, elvetette, a szövetség-tanács azt már néhány nap múlva előterjesztette. Oly hirtelen s az ülésszak bezárása előtt hozott törvény oly nagy kérdések megoldásához hozzá nem járulhat. Az előterjesztett javaslat a többség által megváltoztatott alakjában isanémetpolgárok

*) A megjegyzés arra vonatkozott, hogy IX. Pius állítólag akkor nevezte ki Ledochowski posen-gneseni érseket „Lengyelország prímásává“ — e czímet tudvalevőleg a pápa újra nem is adományozhatta, mert századok óta létezett s a jövőben is fenn fog maradni.