Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)

Az első törvényhozási intézkedések

AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK'

269

kellett keltenie a fogadtatásnak, melyben a kúria a német császár jóakaró előzékenységét részesítette. Ritka eset, hogy az udvariasságból származó kérdés, vájjon a megejtett választás kedves-e, tagadó választ nyerjen. Ily feltűnő barát- ságtalanságnak nyomós okai lehetnek. A souverain souverain- nel szemben joggal vesz figyelembe minden gondolható tekintetet, minthogy azok megsértése közvetlenül a dolgok nyilvános állapotát befolyásolja s mivel a legcsekélyebb eltérés azon tekintettől, a melylyel más hatalmak az uralkodónak tartoznak, minden becsületét szerető nemzetet érzékenyen sért.“

Nem tudni, vájjon e czikknél a hízelgést, vagy a ravaszságot csodáljuk-e, vagy pedig az ügyességet, a mely hangulat- csinálás czéljából mindkettőt összekötni törekszik.

Hohenlohe bíboros pápai házi praelatus volt, ad familiam papae tartozott, jövedelmét a római állam-kincstárból húzta s köteles volt Rómában székelni ; ott és nem Berlinben kellett tartózkodnia. A pápa volt ura s nem a „Nordd. Alig. Ztg.“. A pápa engedélye nélkül el sem volt szabad hagynia Rómát, annál kevésbé a külföldön állásával össze nem egyeztethető hivatalt vállalnia. Kineveztetett követté, a nélkül, hogy ő vagy a berlini kormány — a rendes szokás ellenére — csak egy szóval is megkérdezték volna a Szentatyát.

Ennélfogva nagy megütközést keltett, hogy Bismarck herczeg is a parlamentbe nyíltan foglalkozott az ügygyei s ez alkalommal egyik legemlékezetesebb beszédét tartotta.

1872 május 14.-e volt, midőn az ügy a birodalmi gyűlésen tárgyalás alá került. Az állam-háztartás állapotát tárgyalták s többek között a szentszékhez küldendő követ fizetésének tétele volt a vita tárgya. Bennigsen e tétel elejtését óhajtotta. Óvakodjunk, mondá, a concordatumok s Rómával kötendő diplomácziai összeköttetések útjára visszatérni. Bismarck herczeg erre szó szerint így válaszolt :

„Tudom, hogy a költségvetés e tételénél azon gondolat támadhat, hogy e követségre többé nem szükséges költekezni, mert nincs többé szó német alattvalók védelméről az illető országrészekben. Mégis örven- dek, hogy javaslatot nem nyújtottak be e tétel elejtésére, mert a kor