Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM 268 A katholikus lapok' ez alkalommal nem. tették meg a hivatalosoknak azt a szívességet, hogy az ügyben, időnek előtte állást foglaljanak. A „Germania“ után kijelentették: „Ha a bíboros tetszik a Szentatyának, nekünk is tetszik“. A kormány már alig tudta bevárni Róma határozatát. A szentszéki ügyvivőt (ez időben Derenthall) ismételten utasították,, hogy Antonelli bíborosnál az ügy elintézését siettesse. Első jelentésében (április 25.-éről) ezt írja, Derenthall a bíborosnak : „Épen most veszem a parancsot, hogy Főmagasságoddal bizalmasan közöljem, hogy felséges uram, a császár Hohenlohe herczeg- biborost méltóztatott kinevezni a szentszéknél a német birodalom követévé. Hohenlohe bíboros ő Eminenciája haladéktalanul Rómába utazik, hogy személyesen meggyőződjék, vájjon e kinevezés kedves-e a Szentatyának s hogy kedvező válasz esetén igazoló-iratát ő Szentségének átadja. “ A kormány már hat nap múlva, május 1.-én, midőn még a szentszéktől semmiféle nyilatkozat sem érkezett, Derenthall által Antonelli bíborostól ismét végzést kéretett. A bíboros rögtön (május 2.-áról keltezve) válaszolt, hogy az ápril 25.-i levélre azért nem felelt, mert az állott benne, hogy Hohenlohe bíboros, „haladéktalanul“ Rómába megy, hogy személyesen meggyőződjék, vájjon követté való kinevezése kedves-e a Szentatyának. O szentsége államtitkára azután így folytatja : „Hogy pedig tegnapi levelében kifejezett óhajának eleget tegyek, rajta voltam, hogy arra vonatkozólag a Szentatya parancsait átvehessem s van szerencsém Méltóságoddal tudatni, hogy bár ő Szentsége ő felsége a császár és király óhaja iránt (a szentszéknél német birodalmi követet kinevezni) nagyon fogékony, mégis sajnálatára, a szentszék a jelen körülmények között a római anyaszentegyház bíborosát oly kényes és fontos hivatal elfogadására nem hatalmazhatja fel.“ A hivatalos „Nordd. Allgem. Ztg.“-nak e szentszéki határozatot azonnal úgy fel- mint lefelé a pápa elleni hangulat- csinálásra kellett felhasználnia. „A ki a diplomácziai eljárást némileg ismeri“, írta a farizeus lap, „tisztában lesz azzal, mily kínos benyomást
