Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK 267 házi ügyekben is szüntelen a korlátlan állami minden- hatóság elve érdekében működni. Ily körülmények között kettős csodálkozást szült, midőn egyszerre hire terjedt, hogy a császár Hohenlohe bíborost1) ő Szentségénél a német birodalom nagykövetévé nevezte ki. Eltérőleg a különben gyakorlatban levő diplomatikus szokásoktól, melyek szerint a követ kinevezése előtt bizalmasan értekeznek azon hatalommal, melyhez a jelölt küldendő, ezúttal a bíborost kinevezték követté, mielőtt a pápát, ki azonfelül egyházi feje is, kinél a világi követ ügyeit kellett végeznie, megkérdezték volna. A hivatalos sajtó kétségkívül tudatában volt a Berlinben észlelt eljárás újdonságának, szerette volna arról a katho- 1 i k u s sajtó véleményét hallani : még pedig, hogy azon esetre, ha a vélemény kedvezően üt ki, Róma határozataira nyomást gyakoroljon, ha pedig tagadólag szólna, a katholikus lapokat ellenséges indulatról vádolhassa s a hajdan jobb érzelmű Róma felett (Antonelli-Tauffkirchen) keseregjen. Ha Róma Bismarck herczeg tervezetét elfogadta volna, akkor ezentúl Tauffkircben egyházi öltönyben vádolhatta volna a centrumot a pápánál, sőt ez által végre a centrumot esetleg teljesen szét is robbanthatta volna ; ha Róma nem fogadja el az ajánlatot, akkor a kiváló kitüntetést, mely abban állana, hogy a német követ2) ügyeit bíboros végzi, elutasítja s „engesztelhetetlen érzelmét“ az egész világ előtt bebizonyítja. Ezzel ismét új ürügyet nyertek volna egyházellenes állami rendeletekre. Ez volt a kanczellár terve. b Hohenlohe Gusztáv Adolf herczeg Ratibor herczegnek és Schleswig hohenlohei fejedelemnek a Vatikán határozataival szemben folytatott agitáczió következtében ismeretes, volt bajor miniszterelnök és később elszász-lotha- ringiai helytartónak legifjabb, fivére. A bíboros 1823 február 26.-án született, 1866-ban bíborossá (cardin. presb.) neveztetett ki, a zsinat folyamán, mint tanácsadót oldala mellett tartotta Friedrich müncheni „ó-katholikus ' tanárt; a zsinat után elhagyta Rómát és nagyobbrészt Berlinben egy szállodában tartózkodott (a birodalmi kanczellár palotája közelében), a honnan a pápa többszörös fölszólítására Rómába visszatért. 2) Schlőzer úr később csak porosz követ lett.
