Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
266 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM sőt esetleg az egyházi kötelességekbe ütköző engedelmességgel is tartozik. Ily, az állam-kormánytól kifejtett alapelvek mellett, melyeket életbe léptettek, nyilvánvaló volt, hogy egyházi méltóság állami hivatalt többé már nem vállalhat. Ellenben az alsóbb papsághoz tartozó lelkészek, kik állami hivatalokat is viseltek, egyházi felebbvalóik engedel- mével addig gyakorolhatták ténykedéseiket, míg személyesen nem kerültek egymás ellen törekvő egyházi és világi hatalom közötti összeütközésbe. Ellenben teljesen lehetetlen volt, hogy papot bízzanak meg a szentszéknél a német birodalmi nagy- követség hivatalával. A nagykövetnek bármely más magas hivatalnoknál is jobban kell érvényesítenie kormánya nézeteit, ő az államában uralkodó kormányzási elvnek igazi képviselője. Mindenki előtt, ki a herczeg természetét ismeri, világos, hogy mily kevéssé tűri épen Bismarck herczeg, hogy a neki alárendelt nagykövet tőle eltérő nézeteket képviseljen. Másrészt azonban a kanczellár nem akarta, hogy a nagykövet egyéb se legyen, mint az ő levélhordója. Az 1885 márczius 1.-én tartott birodalmi ülésben az egyptomi kérdés tárgyalása alkalmából panaszkodott, hogy az angol nagykövetek csak minisztériumaik leveleinek kézbesítőiként szerepelnek. „Ha ez a rendszer a legczélszerűbb“, tette hozzá, „akkor egész költséges d i p 1 o m á ez i á n k felesleges; akkor a világposta-egylet, Stephan kollega-uram, az egész diplomácziai forgalmat kezébe veheti“. A szentszéknél levő követ költségeinek okvetlenül födöz- tetniök kellett volna. Azon alapelvek szerint, melyeket a német, illetőleg porosz kormány az ermlandi és a tábori püspökkel folytatott küzdelmében követett ; azon álláspont szerint, melyet a kormány az iskola-felügyeleti törvényben kifejtett, a szentszéknél Poroszország, illetve Németország követévé kinevezett miniszternek kötelessége volt, a pápával szemben még belső egy
