Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK 265 Berlinben hadosztály-plébánosnak, a mi már eddig is volt (most kanonok Münsterben) ; a többi katonai lelkész állásán sem változtatott az állam ; egyházi tekintetben ezentúl ama püspök alá tartoztak, a kinek megyéjében hivatalt viseltek. Sajnos, ezzel néhány „ó-katholikus“, illetőleg „állami katho- likus“ (1. alább az „állami katholiczizmusról“ szóló fejezetet) érzelmű lelkész is ótalmat nyert, kik egész a 80-as évek elejéig tartottak katonai Isten-tiszteletet.1) Hohenlohe bíborosnak a német birodalom nagykövetévé való kinevezése a szentszéknél. A kormány úgy ama két viszályban, mely az államkormány és az ermlandi püspök között, valamint abban is, mely Namszanowski tábori püspökkel támadt, azon követelésből indult ki, hogy az egyházi elöljáró az állami hatóságok rendeletéinek vagy törvényeinek, a mint azokat az állami felsőbbség magyarázza, feltétlen, *) *) 1872 február 7.-én elrendelte a hadügy-miniszterium, hogy az ügy elintézéséig a katholikus legénységnek megadják az engedélyt a polgári Isten-tisztelet látogatására, nehogy Lünnemann „azon kényes állapotba kerüljön, hogy vagy katonai elöljárói, vagy egyházi feljebbvalói parancsának kelljen megtagadnia az engedelmességet.“ Mindazonáltal Lünnemann márczius 2.-án a hadügy-minisztertől sür- gönyileg parancsot kapott az Isten-tisztelet újból való végzésére, a miből Lünnemann azt következtette, hogy a tábori püspök ebbe beleegyezett — természetesen egészen jogosulatlan következtetés, melyet azonban Namszanowski püspök, jóllehet erről Lünnemanntól jelentést is kapott, egyelőre figyelmen kívül hagyott. Mindenesetre jellemző a minisztérium magatartása ez ügyben. A márczius 2.-i parancsnak egyenesen az volt a czélja, hogy Lünnemannt püspöke, esetleg a szentszéknek függőben. levő döntése ellen lázadásra birja. Midőn aztán Lünnemann, miután egyházi elöljárója a tilalmat megújította, az utóbbit követte, megindították ellene a fegyelmi vizsgálatot, melyet azonban beszüntettek, mivel az Lünnemann-nak az erwittei plébániára (később a münszteri kanonokságra) való meghivatása folytán tárgytalanná vált. (Az ide vonatkozó anyag legjobban van feldolgozva az „Archiv für Kirchenrecht“-ben. Új sorozat 25. és 26. kötet. Lünnemann függeléke, 476. és 477. 11. Külön lenyomatban megjelent (már elfogyott) a következő czím- mel : „Die katholische Feldpropstei in Preussen und das Disciplinarverfahren gegen den Feldpropst Namszanowski, Bischof von Agathapolis i. p. i., von einem. Preussischen Juristen.“ Mainz, Kirchheim, 1874.)
