Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első harczi intézkedések
AZ ELSŐ HARCZI INTÉZKEDÉSEK 175 Most már lássunk hozzá abéke munkálásához! A véres harczban kifelé megnagyobbodott s megszilárdult birodalmat most már belülről is tökéletesíteni kell. A Németországban „érvényes jogot védelmezni“ s a „német nép jólétét ápolni kell.“ Fejleszszük a birodalmi alkotmányt, s a kiken a háború legmélyebb sebeket ütött, a törvény- hozás útján kell azokat leghathatósabban támogatnunk. Valóban — szép béke-feladat ! Vajha nemsokára a v a 11 á s i érzelmekre is béke virradna ! Béke a katholikus szívekben ! A vallási eszmék hatalmasabbak, mint a politikaiak ; mert azok nem az emberi lét külső felére terjednek, hanem arra, a mi egyedül teszi az embert emberré, a belsőre, a szellemire. Mig itt nem köszönt be a béke, addig minden külső béke csak meszelt sír, telve férgekkel és enyészettel. Mi, Németország katholikusai, szívünk legmélyéből kívánjuk a vallási békét — de mig az ország belsejében némely párttörekvések oda irányulnak, hogy a templomban és iskolában legszentebb jogainkat fenyegessék, nem hallgathatunk és nem is fogunk hallgatni ; beszélni fogunk, akár tetszik ez, akár nem. Oly párt, mely a katholiczizmus életereit megakasztani akarja, nem lehet arra hivatva, hogy az állami érdekeket előmozdítsa. A 18 századot meghaladó történelem fényesen bizonyítja, hogy épen a katholiczizmus oly benső erővel rendelkezik az emberiség igazi érdekeinek fentartására, milyet egyetlen hatalom sem képes felmutatni ezen a földön. Azért a nélkül, hogy próféta volnánk, határozottan előre megmondhatjuk, hogy ha azon ellenséges párttörekvések meg nem szűnnek érvényesülni, Németország békéje nem lesz teljes s hogy haazoka „vén hollók még mindig kárognak“, a birodalom egysége is csak ingatagnak és tökéletlennek mutatkozhatik. Mindezek daczára ma, f. hó 21.-én, midőn ezt írjuk, örvendve és bizalommal tekintünk a győzelmi koszorúra, az igazságosság koronájára, mely fenkölt császárhősünk fejét övezi. Tündöklő hajnalpírból emelkedett föl ma a nap az égbolt kék azúrján, s ragyogva hirdette az első tavaszi napot. Midőn a zenithen pihent, Németország fővárosának mindkét főtemploma csarnokaiból imádság szállott föl Istenhez a birodalom s uralkodója védelméért ; az utóbbinak ajka nemsokára egy világtörténelmi pillanatban várva-várt tavaszt hirdetett a várakozó népnek. S midőn a nap ismét a föld pereméhez közelgett, ezer és ezer kéz foglalkozott, hogy a következő nap *) magasztosan ünnepelje az ifjú erőnek örvendő felséges aggastyánt s egyszersmind a seregek Urához esdekeljen, kihez ő oly sokszor könyör- gött, hogy őt sokáig éltesse. Igen ! Adja Isten!“ *) A császár születése napján.
