Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első harczi intézkedések
176 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM A katholikus közlöny e vezérczikke bizonynyal minden izében loyalis volt. A trónbeszéd azon helyét is, mely azt hangsúlyozta, hogy Németország elég „erős és öntudatos, hogy saját ügyeinek rendezését mint egyetlen örökségét megvédelmezze“ — azt a helyet, melyből kiolvasható volt, hogy az új német birodalom tisztába akar jönni a katholikusokkal, a nélkül, hogy idegen hatalmaknak, mint a pápának, vagy a katholikus Ausztriának beavatkozását tűrné — még ezen tételt is békésen értelmezte s csak az egyházzal ellenséges „némely pártirányoknak“ üzent háborút. S mégis e „pártirányok“ és az újonnan alakult centrumpárt között gyorsabban, mint sejteni lehetett, ki kellett törnie a harcznak. Válaszul a trónbeszédre a birodalmi gyűlésnek feliratot kellett intéznie a császárhoz. A császári beszédben foglalt tételnek megfelelően, mely szerint az idegen hatalmak beavatkozása a német ügyekbe nem tűrhető, Bennigsen egy felirati javaslatban, melyet maga szerkesztett, első sorban az „egykori külföldi“, t. i. a német birodalmi ügyekbe való pápai beavatkozásokra utalt ; azután azt mondotta, hogy ez gyakran arra vitte Németországot, hogy más nemzetek életébe avatkozzék s azután e szavakkal folytatta: „Reméljük, semmi ürügy alatt és semmi alakban sem térnek vissza a más népek bel- életébe való beavatkozás napjai.“ A centrum ezzel a Reichensperger Ágost által fogalmazott felirati javaslatot állította szembe, mely lényegében közös volt a 'Bennigsenével, csak a fent idézett gondolat nem volt benne, tehát semmi a keresztényellenes be nem avatkozás elvéből. Az új birodalom követendő irányára nézve igen jellemzők voltak a szavak, melyekkel Bennigsen javaslatát indokolta. „Ki kell emelnünk a válaszfeliratban“ — úgymond — „hogy az új császárság korántsem akar a német-olasz, vagy a németkeresztény politika útjára lépni. Határkövet kell állítanunk, hogy lássa s értse meg az egész világ, hogy politikánk csak Németország belső feladataira szorítkozik, hogy nincs szán-
