Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
A "kulturharcz" okainak rövid összefoglalása
MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM 152 közül sokan türelmüket veszítették, midőn a katholikusok Berlin területén „kolostort“ építettek. A kormány mindezen eseményekkel szemben katholikus és „szabadelvű“ téren kétszínűén viselkedett : a kanczellár intézkedéseiben a jövőben minden irányban szabad kezet akart biztosítani magának. Külügyi politikája, úgy látszik, 1871-ben czélt ért. A német-osztrák birodalmi tartományok bekebelezését az „evangélikus császárságba“ más kanczellárokra kell hagynia ; a jelen században is a porosz-német munkának csak egy részét végezheti el, mint II. Frigyes a múlt és Frigyes Vilmos, választó fejedelem az előtte való században. Főtörekvése 1871 után főképen arra irányult, hogy politikai alkotását benn az országban megszilárdítsa, hogy az halála után is fennálljon. Az új birodalom ezen belső megszilárdításához első sorban az „ultramontánok“ megbénítása tartozott, kik a welfekkel, lengyelekkel stb. az ő véleménye szerint a birodalmat, mint protestánst, elvből tagadták. A zsinaton tett kisérlet, a katholikusokat püspökeik által „nem- zetiesíteni“ nem sikerült ; a saját körében alkalmatlankodó ellenséget tehát más eszközökkel kellett eltávolítania, legalább is ártalmatlanná tennie. „A mit“ akart, az el volt határozva; csak a „miként“-ről tanakodott még. A kulturharczot mindenesetre az államszervezet jelentékeny megrázkódtatása nélkül kellett színre hoznia, azután a nélkül, hogy a szövetségtársak közül elvesztené a „szabadelvűeket“ ; viszont a kulturharcznak egyúttal az volt a czélja, hogy a papság államosítása következtében állandó, szolgálat- kész parlamenti többséget szeiezzen, mely a kényelmetlen „szabadelvű parlamentarizmusnak“ egyszer s mindenkorra véget vessen. Végül csak alkalmas „ok“ hiányzott a tervezett vállalathoz. A kanczellárnak a külügyi politikában bevált gyakorlat szerint az volt a feladata, hogy az ellenfélt a világ előtt „igazságtalan“-nak fesse le; csakhogy a katholikus egyházzal nem oly könnyű elbánni, mint az osztrák kor
