Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
A "kulturharcz" okainak rövid összefoglalása
A KULTURHARCZ OKAINAK RÖVID OSSZEFOGLALASA 151 előre azon hitben kellett hagynia, hogy Poroszországban a katholikusok vallásszabadságai ezentúl is, mint azelőtt, biztosítva vannak és azért a dél-német katholikusoknak nincs mitől félniök, ha Északhoz csatoltatnak. Azután az olasz kérdésben a pápa iránt barátságos politika volt ajánlatos Poroszországban, tekintettel Francziaországra, mely különben egyedül játszhatta volna a pápa védőjének szerepét s azonfelül a porosz közbenjárást a piemontiak érdekében alkalmas ürügynek használhatta volna háborúra Poroszország ellen. Mig bent az alkotmány-viszály foglalta el és kifelé háborúkra készült Ausztria és Francziaország ellen, semmi esetre sem volt kedve oppositiora a katholikusok ellen. A „kulturharczot“ tehát el kellett halasztania. E közben iránta az egyház ellenségeinek egész sorában a gyűlölet és irigység oly arányban fejlődött ki, a mely aránj-- ban az egyház belső és külső fejlődésének tanúbizonyságát adta. Mária szeplőtelen fogantatásáról szóló hitczikkely kihirdetése 1854 deczember 8.-án, az 1864. deczember 8.-i körlevél, a csalhatatlanság hitczikkelyének kihirdetése, a kolostori társulatok és katholikus tanintézetek terjedése —- mindez az egyház mindennemű ellenségében fokozatos elkeseredést szült, melynek fékezése a legtöbbnél fáradságos, néhánynál lehetetlen volt. A protestáns orthodoxia az udvari hitszónokok vezetése alatt a katholikusok erőszakos elnyomatása, illetve evange- lizálása mellett izgatott ; a „szabadelvű“ protestáns párt nemzeti egyház fölállításáról ábrándozott, melynek összekötő kapcsa az „ó-katholiczismus“ lett volna; a „szabadelvű“ sajtó, mely a protestáns orthodoxiát különben állandóan gyalázta, most, midőn ez a katholikus egyház ellen fordult, testvériesen mellé állott és majd nemzeti egyházat, majd szabad egyházat, majd egyáltalában semmifélét sem akart, de semmi esetre sem katholikust; az egyházjog-tudósok az alkotmány „értelmezéséért“ vagy épen revíziójáért fokozott hévvel szálltak síkra ; a páholy végre kettőzött erővel dolgozott saját czéljáért, melyet az 1866.-Í háború végeztével, midőn Bismarcknak a „szabadelvűekre“ kellett támaszkodnia, napról-napra közeledni látott. Nem csoda tehát, hogy a kulturharczra várakozók
