Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
BISMARCK MEGVÁLTOZOTT ÁLLÁSPONTJA 143 „Azon elhatározásra, hogy ezen (iskola-felügyeleti) törvényt az (az alkotmányban megígért, de még ki nem bocsátott) oktatás-törvényből eleve elővegyük, annak megfontolása vezetett, hogy azelőtt egész Európában irigyelt felekezeti békében éltünk. A porosz állam kormányának az érdeme, hogy azon felekezettel is, melylyel evangélikus dynasztiának igen nehéz együtt élnie, általa is nyíltan elismert jó egyetértésben éltünk. De ezen béke biztonsága megingott azon pillanatban, melyben Poroszország evangélikus dynasztiájával erősebb politikai fejlődésnek indult. Mig Poroszország mellett két katholikus nagyhatalom volt Európában s azok bármelyike a katholikus egyház számára erősebb alapnak mutatkozott, mint Poroszország, addig élveztük e béjtét ; kétessé vált azonban e béke az osztrák háború után, midőn a hatalom, mely Németországban a római befolyás bástyáját képezte, vereséget szenvedett s az evangélikus császárság jövője világosan mutatkozott a látóhatáron. De teljesen elveszett a nyugalom a túloldalon, midőn a másik európai nagyhatalmat hasonló sors érte s Németország egyelőre az elismert legnagyobb fegyverhatalom lett a nélkül, hogy katholikus dynasztia alatt állana“. Elmondottuk fenn, hogy mit várhattak a katholikusok, a „másik katholikus nagyhatalomtól“. Ha bizonyos nyugtalanság vett rajtuk erőt, midőn a hatalom, mely „Németországban a római befolyás bástyáját képezte“, vereséget szenvedett, az nem azért történt, mert a jövőben majd evangélikus császár uralkodik Németország fölött, hanem azért, mert attól lehetett tartani, hogy e körülményt egyesek — mint magát Bismarck herczeg is kifejezte — „evangélikus császárság“ alakítására fogják kizsákmányolni. Hiszen oly jelenségek, melyek a császár kijelentéseinek és Bismarck hivatalos nyilatkozatainak is egyenesen ellen mondottak, nagy számban voltak. De nem tekintve azt, hogy a hivatali kijelentések nem álltak mindig összhangban magukkal a hivatalosokkal, Poroszország s az új birodalom mégis csak alkotmányos államok voltak, melyekben az uralkodó s a kormány akarata nem egyedül döntöttek, s
