Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
142 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM jobban mondva már 1866 óta tiz millió német-osztrák és pedig legtöbbje a régi német alpesi részek színe-java vált ki az új birodalomból ; e körülmény kellemetlenül érintette a katolikusokat, de az új birodalom iránt ellenséges érzületet, még pedig oly fokban, hogy a hivatalosok és „szabadelvűek“ által előszeretettel használt „a birodalom ellenségei“ nevet érdemelték volna meg, nem szülhetett s nem is szült. Hivatalos statisztikai adatok szerint épen a katholikus tartományok : a Rajna melléke és Westfalia legtöbbel járultak hozzá azoknak ápolásához és fölsegéléséhez, kik az új birodalmat vérükkel megalapították. Még azon tény, hogy a német-osztrák birodalmiakkal kilencz milliónál több katholikus záratott ki a birodalom kötelékéből, hogy a német császári korona, melyet Nagy Károly óta katholikusok viseltek, most nem katholikus főn nyugodott, még az sem tette őket az új politikai alkotás ellenségévé. IV. Frigyes Vilmos alatt megtanultak protestáns jogar alatt is boldogan élni s a mi az új német császárt illette, saját ajkairól ismételten a leghathatósabb Ígéreteket kapták egyházuk jogainak biztosítására. A „szabadelvű“ sajtó összes szélnek eresztett híresztelései, hogy Róma s a katholikusok szívesebben látták volna Francziaország győzelmét, mint Németországét, illetve Porosz- országét, politikai gyermek-mesék voltak ; mert 111. Napoleon, ki már az 1864. deczember 8.-i körlevél kibocsátásakor s még a zsinat folyamán (Daru jegyzéke által) erős gallikán irányt vett, ki már ismételten megkisérlette, hogy Darboy érseket Róma ellenében metropolitává tegye, győzelme esetén a csa- latkozhatatlanság folytán megindult mozgalom által nyújtott kedvező alkalmat a schizmatikus állam-egyház megalapítására, melynek ő lett volna feje, aligha szalasztotta volna el. E szakadás a katholikus egyház kebelében, sokkal nagyobb veszélyekbe sodorta volna azt, mint bármely külső, protestáns részről jövő veszedelem. Bismarck herczeg tehát ismét csak saját gondolatait tulajdonította másoknak, midőn a porosz főrendiház 1872. márczius 6.-i ülésén a többek közt kijelentette:
