Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
BISMARCK MEGVÁLTOZOTT ÁLLÁSPONTJA 135 el s ily módon jutott a piszkos mese végre az elhunyt Wedemeyerhez, ki miután meggyőződött arról, hogy a mit elhitt és tovább adott, tévedés volt, főbe lőtte magát. Hagyományából merítette volna később Diest az adatokat, melyeknek nyilvánosságra hozása őt a vádlottak padjára vitte“. Az elhunyt iránt tartozó kötelességünk parancsolja, hogy a Savigny ellen itt emelt vádak ellen 10 évvel halála után határozottan tiltakozzunk. Savigny számos informátiót adott a centrumnak és a „Germaniának“ közlés végett, de soha sem feledkezett meg azon tekintetekről, melyeket viselt hivatalos állása s a kanczellárral volt személyes viszonya miatt szem előtt kellett tartania. Természetével nem egyezett meg semmi tisztességtelen, vagy csak kevésbé tisztességes eljárás ; legbizalmasabb centrumpárti barátai nem emlékeznek rá, hogy valaha az ő ajkáról a Busch érintette pontot illetőleg csak czélzást is hallottak volna. A párt irányadó személyiségei különben állandóan ellenezték a „Gründerthema“ s más hasonló dolgok bolygatását. Ludwig képviselő, ki e thémától tágítani nem akart, a pártból kénytelen volt kilépni s a pártelnökség megkeresésére hagyta abba a „Germánia“ a második czikksorozatot, melyet a szakavatott (protestáns) Mayer Rudolf írt számára a „politikai Gründerekről“. Ha Busch a Diest-féle perből merítette „sejtelmeit“, akkor igen jól tudja, hogy azon perben tényeket sem pro, sem contra nem hoztak nyilvánosságra és ha Wedemeyer öngyilkosságát lelkiismeretfurdalásnak tudja be, csak találó befejezést ad regényének. Wedemeyer öngyilkosságának egészen más okai voltak s azon hírek ép oly kevéssé vezethetők vissza reá, mint Savignyra. Azok főokozója inkább a kanczellár személyes barátja (Blankenburg) volt, ki természetesen akarata ellenére dobott követ a zavartalan vízbe. Hasonló bosszúságot, mint Savigny csatlakozása a centrum-párthoz, okozott a kanczellárnak Krätzig belépése ugyanezen pártba. Krätzig dr. a vallásügyi minisztérium katholikus osztályának utolsó igazgatója volt. Már akkor észrevette, hogy főnökén, Mühler miniszter körén kívül az állam-kormányban bizonyos áramlat uralkodik, mely — hogy többet ne mond-