Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
136 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM junk — nem viseltetik jó akarattal a katholikus egyház iránt, s mivel a katholikus osztály igazgatója sok ily természetű óhajjal szemben ellenkező állást foglalt el, — daczára a kormányzás körül régebben szerzett érdemeinek — már régóta megszűnt grata persona lenni az irányadó körben. A kanezeliár ismételten a katholikus osztályt pápai követtel kívánta fölváltani, kiről azt hitte, hogy segítségével könnyebben czélt érhet, de a császár nem akart pápai követet Berlinben. Ezenkívül a személyes barátság, mely Krätzig dr. és Radziwil Boguslav herczeg, a berlini katb. egyházközség feje közt természetszerűleg kifejlődött, az előbbit azon gyanúba keverte, hogy „lengyel törekvéseknek“ kedvez. Végül a „Kuhn-affaire" szerzett Krätzig drnak kellemetlenségeket. Kuhn Hermann ismert író volt, ki egyházi szempontból hű katholikus volt, politikailag azonban a legitimitás elveit vallotta. Mint született elszászit, ki nem kapta meg a német polgárjogot, 1872-ben Németországból kiutasították. A hivatalosok hannover „ügynökinek nevezték, kiben az összes franczia, jezsuita s welf törekvések a maguk szoros egészében összpontosultak. „Ezen welf ügynök s az ultramontán franczia lapok munkatársa és Krätzig dr. — írja a többször említett főhivatalos a „Bismarck nach dem Kriege“ czímű műben — bizalmas viszonyban állottak. Krätzig sugalmazta Kuhnt és ez az ő megbízásából írt a katholikusok érdekében, mihez Kubnnak a többi között hivatalos adatokat is bocsátott rendelkezésére. Egy 1867 február 10.-én Kuhnnál tartott házkutatás alkalmával egész csomó eredeti hivatalos ügydarabot találtak, pl. katholikus lelkészek jelentéseit a kölni érsekhez, melyeket Melchers „Paulus brevi manu“ aláírással juttatott Krätzighez. Közvetlenül a honosított franczia és welf ügynök házkutatása után Krätzig Radziwil herczeg kíséretében személyesen megjelent Wurmb rendőrfőnöknél s az iratdarabok kiadását kérte, mit ki is eszközöltek. Hogy a welf és ultramontán ügyben sikerrel működő franczia ügynök összeköttetései a berlini társadalom legmagasabb rétegébe is fölnyultak és — hála a katholikus osztálynak — az állam-kormányzás legfelsőbb körébe is, több mint múló jelentőségű dolog volt“.
