Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
BISMARCK MEGVÁLTOZOTT ÁLLÁSPONTJA 133 mely szerint az elnökség rendeletéi a szövetség-kanczellárnak ellenjegyzésére szorulnak. Midőn ez tényleg törvénynyé vált, Bismarck herczeg kijelentette Savignynak, hogy most már a szövetség-kanczellár állását, hacsak azt nem akarják, hogy önálló miniszteri állás legyen a porosz külügy-miniszter mellett és fölött, Bismarcknak magának kell betöltenie. Savigny valószínűleg nem zárkózott el e nézet logikája elől, de azon nézeten volt, hogy a miniszterelnöknek a birodalmi gyűlés ezen módosítványának ellen kellett volna állnia, ezt pedig nem tette meg, sőt talán elő is mozdította. Hogy ez utóbbi egy nemzeti politikusnak csak kötelessége volt, azt .Savigny nem látta be, főképen azért nem, mert ennek következtében a kilátásba helyezett hivatalos állásnak, melynek hivatalos lakásába már beköltözött, meg kellett hiúsulnia. A miniszterelnök azon ajánlatára, melylyel a második, delbrücki, állást biztosítja számára „alkanczellár“ czímmel, a haragvótól választ sem kapott s csak azt eredményezte, hogy Savigny hivatalos lakását elhagyta s eddigi barátjával teljesen szakított. Savigny e pillanattól ellensége lett s akanczellár ellen pártot kezdett toborzani.“ így Busch. — A közölteket az utolsó mondat kivételével lényegükben aláírhatjuk. Savignyra nézve csak szerencse volt, hogy a kanczellárral idejekorán szakított. Később legalább nem jött összeütközésbe hivatalával s lelkiismeretével, mint származása után várni lehetett, szintén nevezetes személyiség volt. Savignyné ugyanis Brentano Kelemen és Arnim Bettina legifjabb testvére, de la Rosche Maximiliana, Goethe ifjúkori barátnőjének leánya volt. Mind a két szülő sokáig kisérhette szemmel fia pályáját. Atyja 1861-ben, anyja 1863-ban halt meg. Atyjának tanácsa s vezetése és jeles tehetsége korán éretté tették az ifjút. Magas diplomacziai állásban, önálló állomáson találkozunk vele először, mint követtel a badeni udvarnál. Azután Drezdában képviselte Poroszországot, hol négy évig maradt s honnét 1863-ban Brüsszelbe ment s a Schelde-vámtanácskozás munkáinál részt vett. A következő évben már a frankfurti állomásra hívták, hol egészen a szövetség-katasztrófáig működött. Bismarck akkor a legfontosabb követségeket a legkipróbáltabb f é r- fiákkal töltötte be, miként a háború közeledésekor a legjáratosabb tábornokokat állítják a hadtestek élére. A következményeiben súlyos schlesvvig-holsteini bonyodalom frankfurti tevékenységének időszakába esik, mely az örökké nevezetes 1866 április 14.-ével ért véget. Savigny azután az észak-német szövetség előkészületeiben vett részt s kiváló tapintattal vezette a szövetség-tanácskozásokat.“