Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
132 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM tudtuk, hogy az állam s nem a centrum volt a „kezdeményező“. A centrumpárt megalakításában Bismarck herczeg Savigny- nak s még egy nehánynak művére ismert, kik tudták, hogv a „kulturharczot“ messzebbható kéz készítette elő. Ezek közé tartoztak Krätzig valóságos b. t. t., fő-kormánytanácsos, a vallásügyi minisztérium katholikus osztályának egykori igazgatója, azután a mainzi érsek, továbbá Mallinckrodt, a két Reichensperger és Windthorst, kik mind Savigny elnöksége alatt léptek be az új pártba. A személyes elhidegülésről, mely az észak-német szövetség megalapítása óta Bismarck és Savigny x) közt kifejlődött, Busch az „Unser Reichskanzler“ ez. munkában (I. k. 143. 1.) ezt írja: „Savigny (atyját Frigyes Károlynak hívták), ki Bismarcknak iskolatársa s ifjúkori barátja volt, ennek ellensége lett azon pillanatban, midőn le kellett mondania azon reményről, hogy szövetségi kanczellár lesz. E czímet választották az eredeti alkotmány-javaslatban a szövetség-gyűlési porosz elnöki meghatalmazott számára, a szövetség-gyűlésben eddig dívott elnöklő követ helyébe. A szövetségi kanczellár kezdetben nem lett volna egyéb, mint a szóvivő porosz kormány biztosa, ki utasításait a porosz külügyminisztertől kapta volna. Ez állás, azonban teljesen mássá, miniszterivé vált az alkotmány-revizió- alkalmával a birodalmi gyűlésen elfogadott hozzátétel által, *) *) Savigny Károly Frigyes (atyját Frigyes Károlynak hívták) született 1814 szeptember 19.én Berlinben. Követ volt Karlsruheben, Drezdában a Brüsszelben. 1864 ápril 14,-étől fogva követ a német szövetség-gyűlésen a; majnai Frankfurtban, mely állását egészen az 1866 junius 14.-i katasztrófáig, viselte ; ekkor az ausztriai mozgósítási javaslat elfogadása után (Porosz- országnak Schleswig-Holsteinban való viselkedése miatt) a porosz kormány megbízásából a szövetség-szerződést megszegettnek s. felbontottnak jelentette ki, egy újból kötendő szövetség alapfeltételeit már is előterjesztette, az eddig volt szövetségtársakat ilyennek megkötésére fölhívta, tevékenységét befejezettnek jelentette ki és az ülést elhagyta, Az erre következő 1866 -i háború után a kormány-tanácskozásokat vezette az észak-német szövetség érdekében s az észak-német birodalmi gyűlés megalapításáig porosz szövetségi biztos volt. Az 1867-ben megjelent „Parlaments-Tagebuch“ (Lipcse, Quandt és Händel 31. I.)1 ezt írja róla : „Az államférfiú, kinek ajkáról a német szövetség halálitélete elhangzott, fiá századunk legnagyobb jogtudósának. Anyja (katholikus)’.
