Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
BISMARCK MEGVÁLTOZOTT ÁLLÁSPONTJA 127 melyeket minden választási mozgalom alkalmával dobálnak, mint az új párt toborzó zászlója : „a felekezet s mindig csak a felekezet“ — tette hozzá a főhivatalos. A kanczellár néhány évvel később nyilvánosan is kifejezte azon gondolatokat, melyek akkor foglalkoztatták, még pedig alaposan foglalkoztatták. „Politikai téren“ — mondá (1872 január 30.-án a porosz képviselőházban) — „kezdettől fogva a legborzasztóbb jelenségnek tekintettem, hogy politikai gyülekezetben felekezeti párt alakuljon, oly párt, melylyel ha más felekezetek ugyanezen elvet követnék, az összes protestánsok pártját kellene szembe állítani ; akkor valóban mérhetetlen talajon mozognánk, mert ezzel a hittudományt vinnők be a nyilvános gyűlésekbe. A Windthorst képviselő álláspontján levő urak nagy politikai hibát követtek el, hogy e pártot egyáltalán megalakították, felekezeti pártot tisztán politikai téren, a legkülönbözőbb pártokhoz tartozó hitsorsosaikat a rendelkezésükre álló befolyás útján csatlakozásra kényszerítvén .... A békét keresi-e ez a párt, midőn hatalmát fitogtatja ? Ez volt a kérdés. Midőn Francziaországból visszatértem, e párt alakulását nem nézhettem másnak, mint az állam ellen irányuló pártszervezkedésnek. Először azt is kérdeztem : vájjon e harczra kész csapat, mely a kormány határozott párthíveit helyeikből kiszorítja s oly hatalommal működik, hogy egészen ismeretlen embereket, kiket a választó-kerületekben soha sem láttak, egyszerű parancsszóra a választáson keresztülvisz — ezen harczra kész csapat a kormányhoz csatlakozik-e, támogatni fogja-e vagy pedig ellene harczol? Kissé kételkedni kezdtem, midőn a vezér választását láttam, midőn láttam, hogy oly harcz- képes tagtárs, mint Windthorst úr, állott rögtön élére, oly tagtárs, ki oly okokból, melyeket tisztelek s becsülök, nem szívesen és ellenkezve csatlakozott a porosz közösséghez, oly tagtárs, kinek magatartásából s beszéde színezetéből eddig soha sem tűnt ki, hogy ezen ellenszenvét legyőzte volna. .Mégis midőn Francziaországból visszatértem, azon hitben voltam, hogy a katholikus egyházban a kormány támaszra talál, bár talán kényesen s óvatosan kell vele bánnunk —
