Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
128 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM aggódtam, mikép kezdjünk, politikai álláspontról tekintve a dolgot, kissé túlkövetelő barátaink oly kielégítéséhez, hogy velük állandóan jó viszonyban élhessünk s a mellett a szükséges együttérzést az ország többségével megtartsuk. Ekkor azonban fölötte meglepett a mozgósított had magatartása. De még mindig be akartam várni, mivé fog fejlődni e párt s hallgattam. Azon a részen nem hallgattak. Németországba visszatérvén, tapasztaltam, mily eszközökkel éltek a választásoknál. Szétfoszlott a remény, hogy szigorúan katho- likus pártban oly támaszt nyerjünk, mely megadja a császárnak, a mi a császáré, mely a kormány tekintélyét ott is, hol azt hiszik, hogy téved, minden körben, nevezetesen a politikailag képzett nép körében, fentartani törekszik. Szomorúan és csodálkozva hallottam, hogy a választási beszédek, a sajtótermékek, melyek a választásokban közreműködtek, egyenesen az alsó osztályok szenvedélyére, a tömegre appel- láltak, hogy azt a kormány ellen fellázítsák ; ellenben mi sem történt a kormány valamely elkövetett vétkének kimentésére, sőt élénken megvilágították annak minden tökéletlenségét. Mindamellett az urak bizonysága alapján azt kellett gondolnunk, hogy a katholikus egyház a porosz viszonyokat, a mint fennállanak, a mennyiben reá hasznosak, neki kedveznek s kényelmes, tiszteletre méltó állást biztosítanak, elismeri. Ő Szentségének legfőbb bizonysága, a püspökök bizonyságai arról győztek meg, hogy meg vannak velünk elégedve. Remélhettük, hogy e megelégedés némiképen a köznépre való hatásban fog megnyilatkozni, mi alkalmasint a szószéken vagy a gyóntatószékben történik. Midőn láttam, hogy inkább az ellenkezője történik, hogy egyrészt a porosz állapotokat az egész birodalom számára követelik, másrészt a köznép előtt nem épen kedvező színben tüntetik föl azokat, akkor kételkedni kezdtem s egy lépéssel hátráltam. Midőn továbbá úgy találtam, hogy a párt, melyről szóltam, készséggel vesz föl oly elemeket, melyeknek állandó elvi ellenmondása a porosz állammal s a német birodalommal szemben köztudomású, protestánsokat, kiket nem köt más e párthoz, mint az, hogy a birodalomnak s Poroszországnak ellenségei ; hogy elisme-
