Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
126 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM kik azt követelik, hogy az új birodalom szolgálatukba szegődjék ! Hogy Savigny azon „mozgalom“ szerzője, vagy helyesebben a szerzők egyike volt, az kétségtelen ; Savigny azelőtt maga is a földi istenek tanácsában ült s így többet tudott, mint más közönséges halandó. Mindazonáltal bizonyos, hogyha a kormány a képviselőktől vett ígéretekből iránta táplált ellenséges érzületre következtetett, ez csak azért történhetett, mert őt saját lelkiismerete a katholikusok iránt való ellenséges érzületről vádolta. A birodalmi kanczellárt főkép az hangolta le, hogy a centrum- párt egyáltalán újra életre kelt. A porosz képviselőházban a hatvanas évek végén ez számra csekély s politikailag jelentéktelen volt ; az észak-német birodalmi gyűlésben egyáltalán nem létezett. Az első német birodalmi gyűlés választásai alkalmával legalább 56 tagot hozott be, mert a szabad konzervatív katholikus képviselőket, mint gróf Frankenberget, meghagyták régi pártjaikban. A már 1870-ben őszszel lefolyt (porosz országgyűlési) választási mozgalomról Versailles-ban, mint főhivatalosunk beszéli, a berlini sajtóirodából a következő tudósítás érkezett : „Az ultramontánok (a porosz monarchiában) feltűnő buzgalmat fejtenek ki, még oly kerületekben is, hol a lakosság túlnyomóan protestáns volta miatt nincs kilátásuk győzelemre. Jelöltekül csak oly egyéneket állítanak, kik kötelezték magukat, hogy a birodalmi gyűlésben egy külön, katholikus pártba (elnevezése még fönn van tartva) fognak lépni ; még olyan képviselők is, kik eddig minden tekintetben mint hű katholikusok viselkedtek, elejtetnek, ha e kötelezettséget el nem vállalják. A kerületekben tekintélyes és helyi illetőségű képviselőket letesznek s másokat választanak, kik nevükről sem ismeretesek. A politikai pártállásról nem kérdezősködnek. A választási beszédeken és kiáltványokon vörös vonalként vonul végig : Róma visszafoglalása s az egyház szabadsága, mely utóbbi a porosz alkotmány egyházpolitikai fejezetének az egész birodalomra való átruházásában volna megalkotandó. Oly merev pártszervezkedés tapasztalható, mintha nagy harcz volna készülőben. A kisebb sajtó, pl. Felső-Sziléziában, megfeszített erővel dolgozik ; eddig hasonló mértékben nem tapasztalt publiczisztikai dorongolás vehető észre. A többi pártok részben megmagyarázhatlan biztosságérzetnek adják át magukat.“ Bismarck herczeget kevésbé bántolták a „rothadt almák“,
