Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
124 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM ban oly fölötte szerencsés eszközt talált, hogy azzal Németország legmélyebb sebét : a vallási szétdaraboltságot lehetőleg orvosolhatja. Minél tovább vizsgálom a jelen kor s a különböző államok összes viszonyait, annál inkább meggyőződöm arról, hogy ezen alkotmány-határozatok a vallási béke egyetlen eszközét képezik. Befejezésül csak még Kegyeim ességed bocsánatát kell kérnem e hosszú bizalmas fejtegetésért. Isten vezesse ide vonatkozó szándékaiban, ki Önnek oly előkelő s befolyásos állást adott embertársai között. Miután a király ő felsége igazságos katholikus alattvalói iránt, kivált Kegyel- mességed elhatározásaitól fog függni, elismerésre talál-e a katholikus egyház szabadsága a német alkotmányban is. Ha Kegyelmességed ezt teljesíti, Németországnak oly szolgálatot tesz, melyről a jövő nemzedék bizonynyal a legmélyebb hálával fog megemlékezni. Mainz, 1870 október 1.-én.“ A „Bismarck nach dem Kriege“ czímű könyv hivatalos szerzője, ki az előttünk fekvő levelet közölte1) (1. 1. s k. 1.), azt állítja, hogy ez a levél válasz nélkül maradt. A Frankenberg grófhoz intézett levélről azt beszéli, hogy a gróf ezt a birodalmi kanczellárral elolvastatta, ki abban kommentárt látott Ketteler leveléhez. E sorok szerzője, ki akkor Frankenberg grót választó kerületében (Felső-Szilézia) lakott, az utóbbihoz Versailles-ba, hol 1871 kezdetén a császár és Bismarck herczeg környezetében tartózkodott, levelet intézett oly tartalommal, hogy a czímzett a beállandó választáskor újra képviselővé választatnék, ha arra kötelezné magát, hogy az alapjogok fölvételét az új birodalmi alkotmányba megszavazza. Hozzátette, hogy ezen jogok biztosítása, tekintettel a két év előtt megkísérelt zárda-ostromra, elengedhetlennek látszik. Hogy a jelölt a centrumba lépjen, nem követelte ; a gróf képviselte eddig a választó kerületet (Grottkau-Falkenberg) az észak-német birodalmi gyűlésben, kezdettől fogva a szabad konzervatív párthoz Tartozott s mivel eddig nem merült föl panasz magán egyházi magatartása ellen, nem látszott szükségesnek a centrumba lépést reá nézve is sine qua non föltételnek tennünk. A kérdést intéző a háború folyamán megnehezült közlekedési 1) Ugyanaz már Ketteler: „Die Centrumsfraction im ersten deutschen Reichstage“ (1872) czímű művében is megvolt
