Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
BISMARCK MEGVÁLTOZOTT ÁLLÁSPONTJA 123 német népnek, hogy a nagy új Németország Poroszország vezetése mellett az istenfélelem, komolyabb s szigorúbb erkölcsök és hű kötelességtudás alapjaira épített ország lesz. Számtalan kebelben mélyen visszhangzó szavak ezek s ha beteljesednek, Németország sziklává lesz, mely századokkal daczolhat.De egyszer már hallottunk ehhez hasonlót s ez sem valósult meg. A lipcsei népek csatája után történt ez az eset, midőn a fejedelmek szövetkeztek egymással, hogy Isten dicsőségét megőrizzék az akkori idők új alakulásában. Azért ha azt akarjuk, hogy e komoly, ájtatos áramlat, mely a lelkeket a tróntól az utolsó közkatonáig magával ragadta, állandó maradjon, ezen elvünkhöz szilárdan kell ragaszkodnunk. Ez azonban csak úgy történhetik, ha ennek teljesítéséről az alapalkotmány biztosítékot nyújt. Ily kezesség nélkül a király s istenfélő hadserege letűnik s utánuk talán könnyelmű, sőt vallásellenes államférfiak jönnek, kik e vér gyümölcseit hamis és veszedelmes elméleteik megvalósítására igyekeznek majd fordítani. S azt hiszem, ily kezességhez a mi derék német hadseregünknek is van joga. Senki sem tagadhatja, hogy sok más ok mellett német hadseregünk kötelességérzete főtényezője e csodálatos győzelmeknek. Azt mondják, e győzelem alapja az iskola. De ezt legföllebb a felekezeti iskoláról mondhatnék s ez akkor is csak kis mértékben igaz. Ellenben a teljes igazság az, hogy a német hadsereg az ő kötelességérzetét vallásából, hitéből merítette. A vallás kisérte a katonákat a harczba, az töltötte el hűséggel a király iránt s az vigasztalta őket a kórágyon nehéz sebeikben. A vallás volt utolsó és egyetlen vigaszuk, midőn a csatamezőn idegen földön lehelték ki lelkűket. Ily hadseregnek joga van követelni, hogy az állam, melyet vére árán teremtett, alkotmányában a vallást tisztelje. Bátor vagyok egy utolsó okot is felhozni. Ha majd a fegyverek pihennek, akkor a belharczok, melyek századunkat mozgatják, újra megindulnak s fenyegetik Németország jövőjét. Kegyelmességed legjobban tudja, mily vészt hoznak ezek a monarchikus elvre is. Ha az erő hatalma néhány évre visszatartja is azokat, ismét kitörnek. S mindezen negativ törekvéseknek termékeny talajuk csak a vallási téren van. Ha ezt az egyes államokra bízzák, be fog következni azon idő, midőn majd itt, majd ott vallási harczokkal fogják a kedélyeket a legnagyobb mérvben elkeseríteni, hogy az így előidézett elégedetlenséget gonosz politikai törekvésekre kizsákmányolják. A ki Németország jövőjét e veszedelmes kísérletektől megóvja, az megtöri minden irányzatnak főerejét, mely Németország beléletét veszélyezteti. Ezen szempontból is a politikai böl- cseség nagyszerű tényének tartanám a porosz alkotmány határozatainak fölvételét a német birodalmi alkotmányba. Vallási béke nélkül Németország jövője soha sem lesz biztosítva. Azért az isteni gondviselés csodálatos intézkedésének tartom, hogy épen akkor, midőn Poroszország oly mérhetetlen sikereket aratott, királyainak s államférfiainak bölcsesége az illető alkotmány-határozatok-
